Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

A Tisza-vonal véres védelme Tokaj felett. Lengyel menekültek. A sorozás elől az ütegbe beállt fiatalok A felső vezetés a Felső-Tisza vonalát mindenképp tartani akarta. De mi állt rendelkezésére e szándék megvalósításához? Alig több a semminél. Állítólag a 24. hadosztálynak, lecsökkent létszámmal, kevés és rossz fegyverzettel, kevés lőszerrel egy negyven km-es frontszakaszt kell tartania. Bármely pillanatban támadásra indulhat a szovjet haderő, s ki tudja, hogy ezzel a katonai erővel meddig lehet ellenállni. November 18. vagy 19-én az ütegparancsnok leváltja Várkonyi hadnagyot és engem helyez elsőtisztnek a tüzelőállásba. Senkit sem szeretek megbántani, nekem nagyon kellemetlen ez a rendelkezés. A tüzelőállásban Pócsi őrmester szeretettel üdvözöl. Ettől az időtől kezdve Pócsi Lászlóval sokat voltunk együtt, így köztünk egy meleg, baráti kapcsolat alakult ki. Még szorosabbá kovácsolta össze ezt a kapcsolatot a közös sors, a sok közös veszedelem. Egyébként majdnem mindenben egyformán láttuk a világot. Hozzánk hasonló gondolkozású volt Jóny főhadnagy is. Pár nappal korábban közölte velem, hogy az osztályparancsnok sürgeti az eskü letételét Szálasira. Újra megmondtam, hogy nem esküszöm. Én érvényes esküt tettem a kormányzóra, amíg a kormányzó ez alól fel nem ment, szóba se jöhet egy újabb eskü. (Különösen Szálasira.) Jóny Viktor egy szó szemrehányást sem tett. Egyetértett velem. Kijelentette, ő sem teszi le az esküt. Régóta a levegőben lógott, hogy a szovjet hadsereg e részen is nagyszabású támadásba kezd. Csak egy a kérdés, hol választja meg a támadás helyét. November 20-án váratlan parancs érkezik. Elrendelik az üteg menetkészültségét. Azonnal máshová kell vonulnia. Miként hírlik, valahol az oroszok áttörték a Tisza vonalát és vissza kell szorítani őket. Miután a Tisza közelében a lövegek szállítására alkalmas szilárd út nincs, visszamentünk Sárospatakra és onnan kanyarodtunk újra a Tiszához, egészen Kenézlőig. Itt tudjuk meg, hogy Timár községnél átkeltek a Tiszán az oroszok, illetve románok és a bokros, erdős parti sávon kb. harminc, negyven hold területen hídfőt létesítettek. Ezt azután tovább növelték, terebélyesítették. Miután a legfelsőbb német hadvezetőség mindenáron tartani kívánta a Tisza vonalát, nagyon sok üteget összpontosítottak Kenézlő környékére. Itt vonult fel Fenyvessy százados ütege is. Tudomásom szerint az ellentámadás döntő erejét a 12. gyalogezred alkotta. Huszár őrnagy és Maár őrnagy zászlóalja. Mindkét alakulat nagyszerű katonákból állott úgy hírlett, Maár zászlóaljának engedték meg először az országban, hogy a sapkájukhoz fenyőágat tűzzenek. Az ellentámadást tüzérségi tűz készítette elő. Az ütegek számát megközelítőleg sem tudom megmondani. Szerintem legalább tíz üteg összpontosított tüzével kezdődött meg a hadművelet.