Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Az író később is igyekezett tartani a kapcsolatot Siposékkal. Új könyveit mindig megküldte a családnak Milotára, illetve a tiszteletes úr új állomáshelyére. Túristvándiba is. Amikor 1929-ben, 50. születésnapján Tiszacsécse nagyszabású ünnepség keretében díszpolgári címet adományozott az írónak, Móricz természetesen Siposékat is meghívta, sőt azt szerette volna, ha az ünnepség egyházi részében a tiszteletes úr is közreműködik. Sipos József azonban — úgy látszik, valamiért neheztelt Móriczra — visszautasította a meghívást, nem vett részt az ünnepségen. Sipos József ( 1867-1949) különben maga is irogatott. Elsősorban egyháztörténettel foglalkozott, Kiss Kálmán és F. Varga Lajos munkásságának folytatója volt. Főműve A szatmári egyházmegye 40 éves története, amely 1941-ben jelent meg két kötetben. Lásd még: Tiszacsécse, Túristvándi, Szakoly, Milota, Oköritófülpös, Laskod, Nyíregyháza, Tiszatelek, Szabolcs. Irodalom: Móricz Zsigmond levelei I—II. Sajtó alá rendezte: Csanak Dóra. Bp. 1963. Margócsy József: A Szamosköz irodalmi emlékei. In. Szamosközi tanulmányok. Fehérgyarmat, 1988. Bornemissza Endre (Milota, 1920. szeptember 5.) 1939-ben a nagykállói gimnáziumban érettségizett, 1943-ban a debreceni egyetemen szerzett jogi diplomát. Részt vett a második világháborúban, szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 nyarán tért haza. Mint jogtanácsos, majd pénzügyi osztályvezető és főkönyvelő különböző vállalatoknál dolgozott. 1981-ben ment nyugdíjba. Kisdiák korában kezdett verselni. Első próbálkozásai Az Ifjúság Aranykönyve című diákantológiában jelentek meg 1937-ben. Később A Mi Utunk című ifjúsági lap közölte írásait. Az 50-es évek végétől főként a Nők Lapjában, a Reformátusok Lapjában, az Új Tükörben és az Új Időben láttak napvilágot költeményei, de számos gyermekvers-antológiában is szerepelt (Zöld levelecske, 1967; Cini-cini muzsika, 1969; Lagodai pagoda, 1970; Kincskeresők, 1972; Körhinta, 1977; Kalapvásár, 1986.) Mikor hazaérkezett a hadifogságból, éppen akkor volt szülőfalujában a toronygombszentelés. Révész Imre református püspök ünnepi beszédével, a korabeli pénzérmékkel és egyéb dokiimentumokkal együtt az ő három versét is elhelyezték a torony gomb vörösréz tokjában. Önálló kötete: Téli fagyöngy, Budapest, 1980. Irodalom: Szabolcs-Szatmár-Bereg Kortárs íróinak Kislexikona, Nyíregyháza, 1991.