Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

nagyszülei nevelték. Csak úgy tanulhatott, hogy költségei fedezetéről neki magának kellett gondoskodnia. Ezt úgy tehette, hogy gimnazista korában szolgadiák volt, ami a jobbmódú társainak kiszolgálását jelentette, később, teológus korában pedig a birtokos családok fiainak instruktoraként szerezte meg a tanulásához szükséges pénzt. 1841-ben Jármy Lajos laskodi földbirtokos fiának volt a tanítója, s a család kívánságára a nyári szünidőben Laskodra is elkísérte tanítványát. Itt ismerkedett meg egyik pataki diáktársának, a Jármyakkal rokon Böszörményi Károlynak húgával, Böszörményi Katalinnal, szerelmi lírájának első múzsájával, akihez Laskodon is, s később is versek egész sorát írta (Ligetben, Megnyugvás, A fecskéhez, Vallomás, Napraforgók, Kedvesemhez, Szerelem). A leány kedvelte az irodalmat, szeretett olvasni, a korabeli pesti folyóiratokból Tompa nevét is ismerte már, így imponált neki a fiatal poéta közeledése, viszonozta is annak érzelmeit. Tompa azonban annyira kilátástalannak érezte kapcsolatuk jövőjét, hogy még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Boldogtalan, reménytelen szerelem? Igen, az is, de egy kicsit másképpen az, mint ahogyan a házitanító és a kastély kisasszonyának sokszor ismétlődő románca alapján elképzelni szoktuk. Tompa és Böszörményi Katalin történetéből hiányzott a gőgös, meg nem értő család, az elutasító zordon atya. A költő bátortalanodon el. Bizonytalan anyagi helyzete, s fényes kilátásokkal nem igen kecsegtető jövője miatt nem mert házasságra gondolni. Úgy érezte, Böszörményi Katalin nem kisjövedelmű falusi papnénak született, ezért nem mert kérőként jelentkezni, inkább visszavonult. A laskodi szép napok emléke azonban még sokáig elkísérte. Katalin alakja később is felbukkant verseiben és leveleiben. Lásd még: Tiszanagyfalu, Kemecse, Nagyhalász, Vencsellő, Szamosbecs. Irodalom: Váczy János: Tompa Mihály életrajza. Bp. 1913. Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. XI. Bp. 1969. Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. július 2—Budapest, 1942. szeptember 4.) Egyik nagykállói vendégeskedése alkalmával, 1928 nyarán, Görömbei Péter esperes, egykori debreceni teológustársa vitte el az írót Laskodra, ahol egy kis pihenőre betértek a Jármy-család kúriájába. Jármyék régi ismerősei voltak Görömbei tiszteletesnek. Vendégeskedés közben nem várt meglepetés érte Móriczot. Kiderült ugyanis, hogy a ház asszonya régi barátnője volt Magoss Olgának, az író debreceni szerelmének, régi levelezőpartnerének. Az író nagyon megörült a felfedezésnek, mert kapcsolata Magoss Olgával akkoriban éppen nagyon elhidegült, s azt remélte, hogy ez az új ismeretség, Jármyné közvetítő lehet közte és a debreceni asszony között. Egy nem sokkal később írt levelében már nemcsak üzenetei közvetítésére kérte meg Jármynét, hanem arra is, hogy hívja meg Magoss Olgát Laskodra, hogy ott találkozhassanak.