Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

szatmári részén. A közvetlen személyes benyomásokat ilyenkor olvasmányélményeivel vagy barátai, családtagjai elbeszéléseivel helyettesítette. Tőle magától tudjuk: például, hogy az Egy magyar nábob című regényének megalkotásakor felesége régi szabolcsi utazásainak emlékeit használta fel. A mű első fejezete (Egy különc 1822bóT) a keresztúti Törik-Szakad Csárdában játszódik. A Keresztút helységnév nem az író fantáziájából származik, hanem Kótaj régi neve, s a fogadó is létezett, a Kótaj és Buj közötti Alsórét nev határrészen. Hiteles fényképe is megtalálható a Borovszkyféle megyei monográfiában. A régebbi irodalomtörténeti tanulmányok elsősorban Józsa Gyurit, a különc tiszafüredi anekdotahőst emlegették Kárpáthy János modelljeként, Nagy Ferenc újabb kutatásai azonban meggyőzően bizonyítják, hogy a magyar nábob figurájának megteremtésekor Józsa Gyuri mellett az író legalább annyira gondolhatott a mulatozásairól, költekezéséről, bőkezűségéről legendás hírűvé vált „nyírségi király"ra. a kótaji Ibrányi Ferencre is, akiről mindenképpen tudnia kellett. Ibrányi Ferenc egykori kastélya (később a Groák, Körmendi, Fráter és Tahycsalád tulajdonában is volt) a második világháború után elromosodott. 1985-ben kezdtek hozzá felújításához. Lásd még: Tiszabecs, Szamosangyalos, Nagykálló. Irodalom: Borovszky Samu: Szabolcs vármegye. Bp. 1900. Nagy Ferenc: Ki volt a „magyar nábob"? Szabolcs-szatmári Szemle. 1986. 1. Tóth László: Megyénk legdíszesebb kúriája. Az irodalom hajléka lehet... Kelet-Magyarország. 1990. június 23.