Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)
A háború után visszakerült Debrecenbe, ahol egy ideig tanárként, majd igazgatóként működött. Mint irodalomtörténész főként a felvilágosodás korának irodalmával foglalkozott, de a kortársi magyar irodalomnak is értő bírálója volt. Művei: Ady-tanulmányok. Debrecen, 1935; Gyöngyösi István költészete. U.o., 1936; Tompa László élete és költészete. Sepsiszentgyörgy, 1944; Hatvani István, 1977; Ady és Debrecen, 1979; Budai Parmenius István művei és életrajza. 1983. Irodalom: Debrecen, ó-kikötő. Jubileumi kötet dr. Tóth Béla nyolcvanadik születésnapjára. Debrecen, 1988. Vajda László (Budapest, 1909. február 21—Szeged, 1968. július 9.) 1932- ben a budapesti egyetemen szerzett magyar—latin szakos tanári oklevelet. 1933- tól 1945-ig Kisvárdán, a Bessenyei Gimnáziumban tanított. 1945-ben Debrecenbe került. 1949-ben a szegedi tanárképző főiskola irodalmi tanszékének vezetője, 1957-ben a szegedi egyetemi könyvtár munkatársa lett. Kisvárdai tanár korában sajtó alá rendezte és kiadta Bessenyei György: A magyar nemzetnek szokásairól... című, kéziratban maradt munkáját, amely a Vajthó László szerkesztette Maagyar Irodalmi Ritkaságok című sorozatban jelent meg 1942-ben. Debrecenben részt vett a Magyarok szerkesztésében, s felelős szerkesztője és kiadója volt a Holnap című antológiának. Szegedi éveiben főként Móra Ferenc munkásságával foglalkozott. 13 kötetben rendezte sajtó alá az író összegyűjtött műveit és több tanulmányt írt Móra Ferencről (Móra Ferenc vezércikkei, Szeged, 1961; Móra Ferenc írásai. U.o. 1970.) Irodalom: Kardos Pál: Vajda Lászlóról, a Móra-hagyaték hú sáfáráról. Alföld, 1959. Szigeti János: Vajda László munkássága, (bibliográfia) Szeged, 1969. Fekete Judit: Vajda László munkásságáról, (bibliográfia) Magyar Nemzet, 1987. április 20. Varga Imre: Még egyszer Vajda Lászlóról, Magyar Nemzet, 1987. június 16. Makay László (Kassa, 1914. november 28.) Apai ágon régi református papi családból származott. Születése idején apja a kassai javító intézet lelkésze volt. Két éves korában Alsóvadászra költöztek. Elemi iskolai tanulmányait ebben az Abaúj megyei faluban, a gimnáziumot a hajdúböszörményi Bocskai gimnáziumban végezte. A debreceni egyetem bölcsészeti karán szerzett történelem—földrajz szakos tanári, a teológiai fakultáson pedig lelkészi oklevelet. Tanári pályáját 1937-ben a nyíregyházi tanítóképző intézetben kezdte. 1951ben innen a kisvárdai tanítóképzőbe helyezték át. Ennek megszűnése után az ottani leánygimnáziumban, majd 1960-tól a Bessenyei gimnáziumban tanított.