Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Más fontosabb művei: Valóság és irodalom. Bukarest, 1950; Válogatott írások 1—3. Bukarest, 1964-1971. Irodalom: Földes László: Gaál Gábor emlékezete. Igaz Szó, 1954. Jancsó Elemér: Gaál Gábor öröksége. Utunk. 1954. 35. sz. Sánta Ferenc (Brassó, 1927. szeptember4.) Erdélyi székely családból származik. Iskolai tanulmányait Marosvásárhelyen és Kolozsvárott kezdte, majd Debrecenben folytatta. Szabó Pál fedezte fel. Az Irodalmi Újságban megjelent első novellája (Sokan voltunk) rendkívüli feltűnést keltett, s egycsapásra a fiatal irodalom élvonalába emelte. Az ötvenes évek végén és a hatvanas években az egyik legnépszerűbb és hivatalosan is a korszak legmegbecsültebb írója volt (Két József Attila-díj, Kossuth-díj). Regényeiből, elbeszéléseiből filmeket készítettek, darabját több színházban is játszották. Érthetetlen, hogy 1970 után teljesen elhallgatott. Új műveket nem publikált, csak korábbi írásai jelentek meg új kiadásban. Ibrányba 1956 júniusában került. Az írószövetség küldte akkor a társadalmi kérdések iránt fogékony írókat vidékre az ország állapotának felmérésére. Június 2től október 22-ig tartózkodott a községben. Tapasztalatairól, a falu akkori megalázó helyzetéről egész sor cikket írt, s itteni élményei — áttételesen — novelláiba is beszüremkedtek. A megyében később is többször megfordult. Különösen Nyíregyházán járt gyakran, ahol egyik fia a tanárképző főiskola hallgatója volt. Művei: Téli virágzás, 1956; Farkasok a küszöbön, 1961; Az ötödik pecsét, 1963; Húsz óra, 1964; Az áruló, 1966; Isten a szekéren, 1970. Irodalom: Szabó Pál: Bírálat. Új Hang, 1954. 5. Földes Anna: A Sokan voltunktól a Húsz óráig. Húsz év — húsz regény, 1968. Béládi Miklós: A Téli virágzástól Az árulóig. Érintkezési pontok. Vasy Géza: Sánta Ferenc, 1975. Sánta Ferenc: Megalázták vágyainkat... Sánta Ferenc levele az ibrányiakhoz. Ibrányi Hírlap, 1995. április. Nagy Ferenc (Nyíregyháza, 1944. augusztus 22.) Általános iskolai tanulmányait Ibrányban, a gimnáziumot Nyíregyházán végezte. 1967-ben a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett magyar—történelem szakos tanári oklevelet. Néhány évig Ibrányban tanított, ahol helytörténeti kutató — és gyűjtőmunkája eredményeképpen 1982-ben állandó kiállítást hozott létre.