Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

freskóiról, hogy végül maga is kiváncsi lett a csodálatos látnivalóra, s egy nyíregyházi tanárismerősével kikocsiztak Ibrányba azok megtekintésére. Ott azonban nem kis meglepetés érte őket. A fiatal tiszteletes úr büszkén újságolta nekik, hogy éppen mostanában meszeitette le a, jégi és kopott" freskókat, mert neves vendéget várnak, Ipolyi Arnold püspököt, s hát ők, kálvinisták is tudják, mi az illem. A történet hitelességét a korabeli közvélemény is némi kétkedéssel fogadta, az ibrányiak pedig azóta is vitatják a számukra nem éppen hízelgő megállapítások valóságtartalmát. Legutóbb dr. Nagy Ferenc foglalta össze egy vitacikkében a templom építésének és többszöri átépítésének, bővítésének és renoválásának történetét. Ebből kiderül, hogy az eredetileg katolikus templomban valóban voltak freskók, ezek nagyrésze azonban a későbbi átépítések során jóval korábban került vakolat vagy mészréteg alá, s nem a Mikszáth-látogatás idején. Lásd még: Nyíregyháza. Irodalom: Mikszáth Kálmán Összes művei. 66. kötet. (Kritikai kiadás) Bp. 1972. Kulcsár József: Az ibrányi freskók. Kelet-Magyarország, 1990 szeptember 29. Dr. Nagy Ferenc: Még egyszer az ibrányi freskókról. Kelet-Magyarország, 1990. november 17. Gaál Gábor (Budapest, 1891. március 8—Kolozsvár, 1954. augusztus 13.) A húszas évek közepétől a negyvenes évek végéig az erdélyi magyar irodalom meghatározó személyisége volt. A Korunk főszerkesztőjeként kiemelkedő szerepet játszott a korszak baloldali irodalmában és sok fiatal erdélyi író elindításában. Valójában nem erdélyi volt. Házasságon kívül született, gyermekkorát nevelőszülőknél Jászfelsőszentgyörgyön töltötte. A gimnáziumot Budapesten végezte, majd ugyanott a bölcsészkar magyar—latin szakos hallgatója volt. Az első világháború idején katonáskodott, a húszas évek elején Bécsben élt, emigráns lapokba dolgozott. 1925-ben hazatért Magyarországra, az itthoni zaklatások elől azonban 1926-ban Kolozsvárra utazott és véglegesen ott telepedett le. Előbb az Ellenzék, a Keleti Újság és az Új Kelet munkatársa volt, majd a Korunk főszerkesztője lett. 1945 végétől a Bolyai egyetem tanára és az Utunk főszerkesztőjeként fontos szerepet játszott az erdélyi magyar irodalom újjászervezésében és a magyar klasszikusok kiadásában. 1928-ban érdekes cikke jelent meg a Keleti Újságban Mi történt Ibrányban? címmel. A novellisztikus karcolatban a szegényparasztság körében hódító vallási szekták kialakulásával foglalkozik az író. Hősei kilátástalan helyzetükben bibliai fogantatású közösségekben kerestek menekülést. Végül letartóztatták őket, de a tizenkét ibrányi apostol nem börtönbe került, hanem az őrültek házába. Az írás később az író Vidéki történet című kötetében is napvilágot látott, amely 1926 és 1928 között megjelent cikkeit tartalmazza (Bukarest, 1977). Forrását nem ismerjük. A vallási szekták akkoriban sokfelé terjedtek. Nem tudjuk, az író honnan vette ibrányi információit. m