Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. július 2—Budapest, 1942. szeptember 4.) 1884 nyarán az apa, Móricz Bálint vállalkozásai balul ütöttek ki. Olyan sok baj érte őket egyszerre, hogy a család egész egzisztenciája megrendült. Nemcsak a tüzesgép, a gyermekkor varázslatos tündérszigete is felrobbant. A családnak szinte menekülnie kellett Csecséről. Megmaradt motyójukkal a Szerencs és Tarcal közelében található, akkor még Szabolcs megyéhez tartozó Prügyre költöztek. Hogy helyzetükön könnyítsenek, a legidősebb fiút és a nagymamát a Turistvandiban élő Pallagi Lászlóék vették magukhoz. A nagybácsi uradalmi gépészkovács volt Kende Zsigmond földesúr szolgálatában. Ha hiányoztak is a szülők és a testvérek, a gyermeknek lényegében nem volt rossz dolga a rokoni házban. A nagybácsiék egy árnyalattal nagyobb jómódban éltek, mint amilyet a kis Zsiga Csecsén megszokhatott. A nyiladozó értelmű gyermek számára mégis rendkívül tanulságos volt az Istvándiban töltött három év. Ott sejtette meg először, hogy az emberek nem egyenrangúak a világban, hogy a társadalomban valamiféle bonyolult függőség és alá-fölé rendeltség uralkodik. Iskolába is Turistvandiban kezdett járni, ott tanulta meg az írás-olvasás alapjait. Ez a három év azonban sok minden másra is megtanította. Ezért nevezte később Istvándit az ő „jellemformáló kohó"-jának. Az egykori Pallagi-lakás çs kovácsműhely falán ma emléktábla figyelmeztet Móricz ott töltött éveire.