Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

1991-ben a berlini magyar kulturális intézet igazgatójává nevezték ki. Sokat fordított németből, s német nyelvű magyar prózai antológiákat szerkesztett Németországban. A 70-es, 80-as években gyakran megfordult megyénkben, különösen Lónyán. Művei: Nohát meséljünk, 1970; A mákszem hölgy, 1974; A ködfaragó, 1976; Négy csend közt a hallgatás, 1977; Kicsi nagyvilág, 1978; Összezárva, 1978; Léggömbhuszárok, 1981; Szeretek, tehát voltam, 1981; A veszett ember, 1984; Lukács evangéliuma, 1986; Etienne Hajdú, 1989; Lassú visszavonulás, 1990. Lásd még: Nyíregyháza Irodalom: Tverdota György, Tiszatáj, 1970; Gáli István: Hullámlovas, 1981; Berkes Erzsébet: Pillanatképek, 1984. Nagy István Attila: Arcok és művek, 1986. Sipos Béla: Szülőhelyük Szabolcs-Szatmár. 1985. CÉGÉNYDÁNYÁD Teleki Sándorné Kölesei Kende Juliska (Budapest, 1864. március 7—Budapest, 1937. március 15.) Kende Kanut (1822-1904) cégénydányádi földbirtokos, politikus, országgyűlési képviselő leánya, 1896-tól gróf Teleki Sándor felesége volt. Az irodalomban Szikra álnéven először versekkel jelentkezett, később regényeket írt. műveiben az arisztokrácia és a dzsentriréteg életével foglalkozott. 1905-től a Petőfi Társaság tagja volt, 1924-ben megalapítója és első elnöke a Magyar írónők Körének. Pesten, Múzeum körúti lakásában irodalmi szalont tartott, ahol a korszak sok kiváló írója, többek között Móricz Zsigmond is megfordult. Az írónő gyakran tartózkodott családja cégénydányádi birtokán, a nagyapja, Kende Zsigmond által építtetett szép kastélyban, melynek park felőli homzokzatán Kölcsey Ferenc disztichonjai olvashatók: Alkota munkás kéz engem: s a szőke Szamosnak Partjain a költő lát vala s zenge felém: Ház örökülj s vidám békével tartsad öledben Gazdád s gyermekeit s hív unokái sorát. A „hív unoka" nagyon szerette Cégényt, de többször vendégeskedett Turistvandiban is unokatestvéreinél.