Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

TISZAVASVÁRI (1908-ban Tiszabüd és Szentmihály községeket Büdszentmihály néven egyesítették. 1950-ben vette fel a Tiszavasvári nevet.) Héczei János (1650 körül—?) Életrajzi adatai hiányosak. 1663-ban Debrecenben tanult. 1682-től Büdszentmihályon lelkészkedett, később Balmazújvároson szolgált. Latin nyelvű költeményeket írt a Hedera Poeticába. (Debrecen, 1686) és Felvinci Sándor esperes halálára az Epic ed Perennitatis című munkába (Debrecen, 1691). Irodalom: Szinnyei. i. m. IV. 574. Molnár József: Adalékok Szabolcs-Szatmár megye művelődéstörténetéhez. A Kossuth Gimnázium jubileumi Emlékkönyve. Nyíregyháza, 1957. Szentpéteri István (Sajószentpéter, 17. század második fele, 18. sz. eleje) Életrajzi adatai hiányosak. Tanulmányait Debrecenben végezte. Egy ideig Kecskeméten volt rektor, utána külföldi egyetemeken bővítette ismereteit. Hazatérése után előbb Turkevén majd Hajdúnánáson volt lelkész. 1691-ben került Szentmihályra. 1709-ben a zsinat elmozdította állásából. Műveiben az erkölcsnemesítő szándék purifikátori indulatokkal párosult. Kötetei: Izrael szekerei és Lovagjai. Debrecen, 1691; Tánc pestise. U.o. 1697; Hangos trombita. (A részegség ellen). U.o. 1698; Ördög Szigonnyá. (A káromkodás ellen). U.o. 1699. Irodalom: Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtár I. Mezőistván (Debrecen, 1770. június 3—?) Református lelkész és költő volt egy személyben. Tanulmányait szülővárosában végezte. 1792-től Büdszentmihályon volt rektor és lelkész. Később egy évet Pozsonyban és Bécsben töltött, majd Tiszavárkonyban és Kistótfaluban lelkészkedett.