Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Irodalom: Szinnyei: i. m.: 1.66. Sándor Iván: A vizsgálat iratai. Bp. 1976. Márkus Sámuel (Tiszaeszlár, 1846—?) Tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. A diploma megszerzése után Polgárdiban lett körorvos. Orvosi munkája mellett rendszeresen foglalkozott műfordítással is, mégpedig annak ritkább változatával. Nem idegen költők műveit fordította magyarra, hanem magyar költők verseit ültette át németre. Főműve: Galerie ungarischer Dichter. Bp. 1895. (Petőfi, Arany, Tompa, Ábrányi Emil, Kiss József, Kozma Andor, Endrődi Sándor, Rudnyánszky Gyula, Reviczky Gyula költeményei németül.) Irodalom: Pesti Alfréd: Magyarország orvosainak Évkönyve. Bp. 1899. Ónody Géza (Tiszaeszlár, 1848. február 18—?) Tiszaeszlári földbirtokos volt. Vagyona azonban elúszott, már csak bérlő volt saját korábbi birtokán. Jogi tanulmányokat végzett, 1881-ben szolgabíró lett a dadái alsó járásban. Ugyanebben az évben a hajdúnánási kerület képviselőjeként — antiszemita programmal — a parlamentbe is bejutott. Ettől kezdve Istóczy Győző mellett hamarosan az antiszemita mozgalom vezéralakja lett. Mint tiszaeszlári földbirtokosnak fontos szerepe volt az antiszemitizmus felszításában s a vérvádper kirobbantásában. A parlamentben, Istóczyt is megelőzve, ő vádolta először Solymosi Eszter meggyilkolásával az eszlári zsidókat. A per ideje alatt könyvet is kiadott, amelyben antiszemita szempontból igyekezett befolyásolni az események menetét. Önálló műve: Tiszaeszlár a múltban és jelenben. A zsidókról általában. Zsidó mysteriumok. Rituális gyilkosságok és véráldozatok. A tiszaeszlári eset. Bp. 1883. Irodalom: Szinnyei: i. m.: EX. 1308. Sándor Iván: A vizsgálat iratai. Bp. 1976.