Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Nőttek, mellyek csaknem a felleget tartják. Iszapos gyökerek mélyen ereszkedett, Boglyas oldalakon kérgek repedezett. Terjedt gallyjaikkal lefelé hajlanak, S mintha szomjaznának, a vizekbe nyúlnak. Nyájasan zörgenek zöld s fejér levelek, Melyeken csak lassan bujdosnak a szelek. Hlyen dolgok között szemlélvén a Tiszát, Gyakran jártam által örvényes folyását. Füzesei mellett sétáltam magamba, Fövenyes lapályján, és gondolatomba Szüntelen neveltem gyönyörűségemet, Részegítvén vele érzékenységemet. A tavaszi szagok orromba ütköztek, Melyeket magokkal hordoztak a szelek. Ilyen az hely, ahol életre születtem, S e nagy természetnek férfi tagja lettem. A verset 1772-ben, az Ágis tragédiája keletkezési évében írta a költő, tehát már hét esztendővel Bércei elhagyása után. Az idő múlása és a távolság azonban nem halványította, sőt inkább még gazdagította a benne élő szülőföldképet. A bécsi évek után, 1782 és '85 között újra Bérceién élt, de a vagyoni osztozkodásnál úgy alakult, hogy neki a család bihari birtokai jutottak. így került előbb rövid időre Feketetóra, majd 1787-ben Pusztakovácsiba (ma: Bakonszeg), s ott élt, gazdálkodott meglehetősen magányosan („bihari remete") haláláig. Bércei, a szülőhely egy évszázadon át nem igen tudott író-fiáról, a szülőház azonban szerencsés módon megmaradt. A Bessenyei-kultusz ápolására alakult nyíregyházi Bessenyei Kör a század elejétől igyekezett irodalmi zarándokhellyé tenni. E cél érdekében 1913 őszén, nagy szabású ünnepség keretében, emléktáblával jelölték meg a szülőházat. (Eredetileg 191 l-re, Bessenyei halálának centenáriumára tervezték az emléktábla-avatást, de az épület tatarozása, átalakítása elhúzódott, így két évet késtek.) A fehér márványtáblán a következő szöveg és Vietórisz József, nyíregyházi költő epigrammája olvasható: E házban született az 1747-ik esztendőben BESSENYEI GYÖRGY A magyar nemzeti irodalom újjászületésének lánglelkű prófétája. Meghalt Puszta-kovácsiban 1811. február 24-én. Halála százados évfordulójának tiszteletére megjelölte ezt a helyet a szabolcsvármegyei Bessenyei Kör.