Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

SZATMÁRCSEKE Szemere Pál (Pécel, 1785. február 19—Pécel, 1861. március 14.) Tanulmányait Budán, Nagykőrösön. Pápán, Sárospatakon és Pozsonyban végezte. 1808-ban ügyvédi diplomát szerzett, de sohasem folytatott joggyakorlatot. Igazában csak az irodalom érdekelte. A Tudományos Gyűjtemény egyik megalapítója, 1840től a Kisfaludy Társaság tagja volt. Pesten és péceli birtokán élt. Felesége Szemere Krisztina volt, akinek Képlaky Vilma néven jelentek meg versei. Szemere Pált rendkívül szoros barátság fűzte Kölcseyhez. Vele együtt írták Pécelen a Felelet a Mondolatra című művet Kazinczy védelmében. Kölcsey később és gyakran megfordult Szemerééknél Pécelen és Lasztócon, de Szemere is többször meglátogatta Kölcseyt Csekén. Együtt szerkesztették az Elet és Literatúra című folyóiratot is. Később Kölcsey Műveinek kiadásában is közreműködött. Művei: Munkái, 1-3. Bp. 1890. Irodalom: Szauder József: A romantika útján, 1961; Fenyő István: Az irodalom respublikájáért, 1976. Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8—Cseke, 1838. augusztus 24.) Gyermekkorát Álmosdon töltötte, tanulmányait Debrecenben és Pesten végezte. 1815ben, 25 éves korában került a Szatmar megyei Csekére, ahol a családi osztozkodásnál birtokot örökölt. Ettől kezdve — rövid megszakításoktól eltekintve — haláláig itt élt. Eleinte csak ideiglenesnek gondolta csekei tartózkodását, vágyott visza Pestre, amely éppen abban az időben kezdett az irodalmi élet központja lenni. Anyagi helyzete azonban nem tette lehetővé tervei megvalósítását. Ádám nevű öccse halála után végképpen szertefoszlottak ábrándjai, hisz most már özvegy sógornőjéről és unokaöccséről, Kölcsey Kálmánról is neki kellett gondoskodnia. Az isten háta mögötti magány sem akadályozta meg azonban tehetségének sokoldalú kibontakoztatásában. Előbb a megyei politikai küzdelmekben, később a pozsonyi országgyűlésen kifejtett tevékenységével a reformkor első felének kiemelkedő alakjává vált. Szatmárcseke (akkor még csak Cseke) Kölcsey idejében szinte a világ vége volt. Ősztől tavaszig a feneketlen sáros utak miatt gyakran ki sem lehetett mozdulni. Kölcsey még sem élt igazán elszigetelten. A posta is nehezen járt ugyan, de levelezésben állt a kor szinte minden jelentős személyiségével {Kazinczy, Szemere Pál, Wesselényi Miklós, Kállay Ferenc).