Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

akkor viszont rövid idő alatt az új magyar próza élvonalába került. Sajnos, ekkor viszont egyre inkább az alkohol rabja lett. Alkoholista persze rajta kívül is volt már egynéhány a magyar irodalomban, Hajnóczy azonban nem egyszerűen kedvelte az italt. Művei nem csupán egy alkoholista írásai. O saját felbomló személyiségét, az önpusztítás folyamatát tette meg művészete tárgyává. Életformáját is, alkotásait is titkok és legendák vették körül. A kortársak többsége furcsa ködlovagot látott benne, s inkább csodálták, mint sajnálták önveszélyes életmódja miatt. A hosszúra nyúlt pályakezdés után alig hat év állt rendelkezésére életművének létrehozására, így nem csoda, hogy hagyatéka meglehetősen egyenetlen színvonalú. Igazi tragédiája az volt, hogy átlagon felüli tehetsége, vitathatatlan zsenialitása az önfegyelem majdnem teljes hiányával párosult. A szertelen, önmagát fölégető, önpusztító életmód 39 éves korában végzett vele. Művei: A fűtő, 1975; M, 1977; A halálkilovagolt Perzsiából, 1979; Jézus menyasszonya, 1981; Hátrahagyott írások, 1982. Irodalom: Bikácsi Gergely: A fűtő meg a tavasz. Élet és Irodalom, 1976. l.sz. Dérczy Péter: írónia és groteszk. Új írás, 1977. Szörényi László: Hajnóczy Péter: Összegyűjtött írások. Mozgó Világ, 1983. Nácsa Klára: Hajnóczy Péterről. Kortárs, 1982. 12. Szerdahelyi István: A Hajnóczy legenda. Magyar Nemzet, 1983. január 22. Ószabó István (Balmazújváros, 1952. április 23.) 1970-ben szülővárosában érettségizett. 1971-től szabadfoglalkozású költő. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején egy ideig Porcsalman élt, ahol felesége pedagógusként dolgozott. Később Debrecenbe költöztek, néhány év óta egy Debrecen melletti tanyán gazdálkodik. Első verseit Ratkó József mutatta be a Tiszatájban, majd Juhász Ferenc az Új /rácban. Később szinte valamennyi irodalmi folyóiratban publikált (Alföld, Napjaink, Forrás, Mozgó Világ stb.). Több antológiában is szerepelt (Együtt, 1971; Kelet felől, 1974; Közelítések, 1976; Verses országjárás, 1977; Tengerlátó, Hogy a virág megmaradjon, 1979; Ikarosz készülődik, 1987 stb.) 1992-ben Partium címmel irodalmi, művészeti folyóiratot indított Debrecenben. Önálló kötetei: A toronykalapos fiú, 1982; A vak géniusz, 1985; Résztvevők, 1990; Megtört szívek, 1991. Irodalom: Magyar József: Beszélgetés Ószabó Istvánnal. Napjaink, 1981. Bertha Zoltán: A toronykalapos fiú. Alföld, 1983.