Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

a fiatal író és a megye vezetői között, akiket különben személyesen is régóta ismert, hiszen korábban a megye egyik országgyűlési képviselője is volt. Mikor kiderült, hogy a Jószolgálati misszió" nem járt sikerrel, maga is kiutazott Penészlekre, mindenkivel beszélt, akiktől Végh Antal az információit szerezte, s most már ő is megírta a maga benyomásait a Kortársban, talán még élesebben, mint Végh Antal. S nem sokkal később megszületett a színpadi változat is, A térképen nem található, amelynek miskolci bemutatóját követően az 1945 utáni korszak legnagyobb és legszenvedélyesebb irodalmi és politikai vitája bontakozott ki, s amelyet a köztudat — nem alaptalanul — az írók és funkcionáriusok polémiájaként tart számon. Fontosabb művei utolsó éveiből: Az író vizsgája, 1968; Gyűjtőlencse, 1968; A térképen nem található, 1974. Irodalom: Héra Zoltán: Darvas József új drámáiról. Népszabadság, 1971. március 7. Kékesi Katalin: A térképen található. Népszabadság, 1980. december 14. Végh Antal: Emlékeim egy ember közelségéből. Új Tükör, 1987. február 10. Végh Antal (Jánkmajtis, 1933. október 14.) A 60-es évek elején novellákkal és kisregényekkel kezdte írói pályáját, néhány évvel később azonban szociográfiákkal aratta első hangos sikereit. 1968-ban a Valóság című folyóirat közölte Állóvíz című írását, amely a szocialista korszakban addig nem tapasztalt vihart váltott ki. A Penészlekről szóló tanulmány alapjában véve nem volt kritikusabb, merészebb, mint a korszak néhány más írása, talán csak a hangvétele tűnt hetykébben pimaszkodónak, irritálóbbnak a tekintélyüket féltő megyei pártvezetők számára, s ezért indítottak hajszát Végh Antal ellen. Nem vettek tudomást a változásokról, a diktatúra „puhulásáról", szerették volna elhallgattatni vagy legalábbis megleckéztetni az elszemtelenedett firkászt, aki nem tisztelte eléggé latifundiumuk határait. Nem tudták, hogy kiátkozásukkal voltaképpen sokat segítettek Végh Antalnak, akit ez a vita tett országosan ismert íróvá, az amúgy is egyre szókimondóbbá váló irodalom faltörő kosává. Végh Antalt a Penészlek-szociográfia tette egycsapásra népszerűvé, de fordítva is igaz, a penészleki állóvíz a Végh Antal-vita után mozdult meg. Az ott lakók eleinte talán szégyellték a denaturált szesz és a serke emlegetését, ma már biztosan tudják, hogy enélkül nehezebben indultak volna meg náluk is a változások. Néhány fontosabb műve: Erdőháton, Nyíren. 1972; Az utolsó konzílium. 1987; Akkor is, ha egyedül maradok. 1988. Lásd még: Jánkmajtis, Újfehértó, Nyíregyháza. Irodalom: Angyal Sándor: Végh Antal. Szülőhelyük: Szabolcs-Szatmár, Nyíregyháza, 1985.