Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

NYÍRLUGOS Kandra Kabos (Felsőbánya, 1843. április 29—Eger, 1905. június 1.) Bányászcsaládból származott. Középiskolai tanulmányait Szatmáron, a teológiát Egerben végezte. 1869-ben szentelték pappá. Néhány évig Szíhalmon, Kistályán és Verpeléten káplánkodott, 1877-ben Hejőbábon lett plébános. 1878-ban Nyírlugosra került. Csak néhány évet töltött Szabolcsban, ez az időszak mégis maradandó nyomokat hagyott nemcsak papi pályáján, hanem tudományos munkásságában is. Fő érdeklődési területe a történetírás, s ezen belül a helytörténetírás volt. 1881-ben Egerbe került, ahol 1886-tól levéltárosként működött. Fontosabb művei: Szíhalmi levelek. Eger, 1869-70; A kallói egyházak és plébánosok, Adatok a kisvárdai Szent László építette egyház történetéhez. Eger. Szabolcs vármegye alakulása. Értekezések a történettudomány köréből. XII. kötet, 2.SZ. Bp. 1885. Irodalom: Rexa Dezső: Új Fővárosi Lapok. 1897. 3.sz. Katona Lajos: Magyar Kritika, 1898. 2.sz. Vikár Béla: Nemzet. 1898. 293. Bartalos Gyula: Kandra Kabos emlékezete. Eger, 1906. NYÍRMIHÁLYDI Balkányi Szabó Lajos (Nyírmihálydi, 1823. április 5—Debrecen, 1889. szeptember 24.) A középiskolát is, jogi tanulmányait is Debrecenben végezte. Egy ideig ügyvéd volt, majd törvényszéki bíró. Irodalmi működését a Pesti Divatlapnál versekkel kezdte. Később főként regékkel, elbeszélő költeményekkel jelentkezett. Ismertebb művei: Lehel kürtje. Hős rege 12 énekben. Debrecen, 1850; Utazás a másvilágon, 1855; Lajos pohara, 1861; Kutasi Pista kulacsa. Néprege. 1871. Nevét azonban nem ezek a művei őrizték meg igazán, hanem népdalszerű költeményei, nótaszövegei: Káka tövén költ a ruca, Megégett a rózsám keze, Kossuth