Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Elhatározásukhoz a döntő lökést végül is egy tragikus hír adta meg. Október 9-én vagy 10-én jutott el hozzájuk, szinte egyszerre, a tizenhárom tábornok aradi kivégzésének és Battyány Lajos pesti agyonlövetésének a híre. A már hónapok óta bennük lappangó feszültség hirtelen hatalmas erővel tört felszínre. Nem tudták, mi vár rájuk, de most már mindenáron menni akartak. A szomorú hír azonban nemcsak elhatározásukat siettette, váratlanul költői megszólalásuknak is kiváltója lett. Néhány levélen kívül hónapok óta nem írtak egy sort sem, most egyetlen napon, október 10én két nagy vers szakadt ki Vörösmartyból, s Bajzának is egy epigrammája született. Vörösmarty két verse közül az első az Atok, amelyben Görgey árulását bélyegzi meg szinte emberfeletti szenvedéllyel. A katasztrófáért Vörösmarty egyértelműen Görgeyt okolta. Hiteles adatok bizonyítják, hogy Vörösmarty már az Aradról történt menekülés után mindjárt árulónak tekintette Görgeyt, de gyanúja most erősödött meg igazán, amikor Görgey nevét nem találta a kivégzetteké között. A másik költeményt, keletkezési körülményei alapján akár alkalmi versnek is tekinthetnénk. Mikor Csanádyék megtudták a két költő távozási szándékát, a ház asszonya, a szeretetre méltó, művelt Freiseysen Piroska, arra kérte vendégeit, írjanak pár sort emlékkönyvébe. E kérésének engedve született meg a költő második verse. Címe is az Emlék könyvbe, noha egyáltalán nem emlékkönyvbe illő gondolatokat fogalmazott meg benne: Setét eszmék borítják eszemet, Szívemben istenkáromlás lakik. Kívánságom: vesszen ki a világ S e földi nép a legvégső fajig. Mi a világ nekem, ha nincs hazám? Elkárhozott lélekkel hasztalon Kiáltozom be a nagy végtelent: Miért én éltem, az már dúlva van. Ily férfitől, nemes hölgy mit kívánsz Emléklapodba?... Inkább adj nekem Hitet, sejtelmet, egy reménysugárt, Hogy el nem vész, hogy él még nemzetem. Koldulni járnék ily remény- s hitért, Megvenném azt velőm- és véremen. Imádkozzál—te meghallgattatol — Az tán segíthet ily vert emberen. Csanádyné emlékkönyve később unokája, Újfalussy Amadil tulajdonába került, de 1918-ban megsemmisült.