Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

nokká nevezték ki. Az utóbbi években gyakran hazalátogat. Ilyenkor Nyíregyházán élő húgát és rokonait is mindig felkeresi. Publikálni szokatlanul későn kezdett. Fiatal tiszt korában megjelent ugyan néhány cikke a Magyar Katonai Szemle 1943-44-es számaiban, ezután azonban évtizedek múltak el folytatás nélkül. Nyolcvanadik évéhez közeledett, amikor gyors egymásutánban két könyvvel lépett a hazai olvasók elé. A múvek címe alapján katonai szakírónak is vélhetnénk, valójában azonban könyvei nem hadtörténeti munkák, hanem emlékiratok, amelyekben saját élményei alapján beszél a Don melletti, majd az alföldi harcokról, és a magyar ellenállási mozgalom máig is kevéssé vagy rosszul ismert eseményeiről. Nem levéltárak búvárolója, hanem emlékező, hiteles koronatanú, aki rengeteg új ismerettel gazdagítja tudásunkat a második világháborúról, a Mikó- és a Wallenbergrejtélyről is. Művei: A világégés hadszinterein. Zrínyi Kiadó, Bp. 1994; A Mikó-rejtély. Püski, Bp. 1995. Irodalom: Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért. Magvető, Bp. 1972. 271-273. Sárosi Katalin: A Mikó-ügy. Beszélgetés Bondor Vilmossal, a katonai ellenállás egyik vezetőjével. Új Magyarország, 1994. július 2. Mocsár Gábor (Nyírmártonfalva, 1921. február 24—Debrecen, 1988. december 5.) Nyírmártonfalván anyakönyvezték, valójában azonban a guti erdő egyik csőszházában született, ahol apja erdei munkás, a helyi nyelvhasználat szerint ún. „vákáncsos" volt. Polgári iskolába járt Debrecenben, majd a Fa- és Fémipari Szakiskola tanulója. Ez az iskolatípus nem elsősorban az irodalmi érdeklődés felkeltését tekintette feladatának, heti egy magyar óra szerepelt tanrendjében. Mocsár Gábornak azonban szerencséje volt. Olyan magyartanár tanította, akitől bőséges inspirációt kaphatott ebben az irányban is. Harmadikos korában, 1939-ben már nemcsak rajongott Adyért, hanem előadás-sorozatot tartott a költőről az önképzőkörben. Kis híján fél évszázaddal később írt önéletírásában (... eleitől fogva) név szerint is megemlékezett egykori tanáráról és önképzőköri elnökéről, Lábossá Lajosról, aki eredetileg evangélikus segédlelkész volt, de a húszas évek elején — politikai okokból — hivatalvesztésre ítélték, papi hivatását nem gyakorolhatta, tanonciskolái óraadásból élt. (Lábossá Lajos [1891—1961] néhány évvel később Nyíregyházára került. 1942től nyugdíjazásáig az evangélikus leánygimnázium vallástanára, 1944 végétől az államosításig az iskola igazgatója is volt.) Az iskola befejezése után Mocsár Gábor Diósgyőrben, Budapesten és Debrecenben dolgozott géplakatosként. Katonáskodás és hadifogság után rövid ideig tisztviselő volt, majd 1949-től újságíró. Különböző megyei lapoknál és a Szabad Népnél