Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

1990. május 13-án, ifj. Görömbei Péter halálának 50. évfordulóján a nagykállói református templom északi bejáratának két oldalán emléktáblát avattak a két neves egyházi férfiú, id. és ifjabb Görömbei Péter tiszteletére. Mindkét dombormű Tóth Sándor szobrászművész alkotása. Irodalom: Emlékezés az esperesekre. Kelet-Magyarország, 1990. május 7. Miski László: Magasan fénylő lánggal. Kelet-Magyarország, 1990. május 12. Kiss Gábor: „Emlékezz az elfelejtett emberre!" Kelet-Magyarország, 1991. január 9. Móricz Zsigmond eddig kiadatlan levelének eredetijét Miski László, ifj. Görömbei Péter veje őrzi. Nagy Lajos (Apostag, 1883. február 5—Budapest, 1954. október 28.) Nem tudjuk pontosan, mikor és hogyan ismerkedett meg Kelen Lászlóval, de az bizonyos, hogy többször is járt nála Nagykállóban. Kelen nem volt sikeres költő, de a fővárosban is sokan ismerték, az írók között is több neves barátja volt. Öt kötete jelent meg, s időnként a Nyugat is közölte verseit. Nagykállói ügyvédi irodája, ha nem is gazdagságot, de gondtalan polgári megélhetést biztosított számára, ezért megengedhette magának, hogy időnként meghívja egy kis vidéki beszélgetésre nyomorgó pesti íróbarátait. Ezek közé tartozott Nagy Lajos is, aki több alkalommal töltött hosszabb időt nála. Azt is tudjuk, hogy ez a barátság nem volt egészen veszélytelen a vendéglátó számára. A látogatások után ugyanis rendszerint nem maradtak el a csendőri zaklatások, fenyegetések. Itteni tapasztalataiból született 1934-ben Nagy Lajos egyik legemlékezetesebb írása, a Például Nagykálló. Voltaképpen kisszociográfia, a Kiskunhalommal, s az író város-szociográfiáival rokon írásmű (Szolnok, Hódmezővásárhely, Győr stb.). Szemléletében, megírási módjában tipikusan Nagy Lajos-i alkotás, de nem kétséges, hogy csak Kelen László lehetett az informátora. Olyan részletek fordultak elő benne, amelyről egy alkalmi látogatás alapján aligha tudhatott volna az író. Szigorú, kemény írás ez a kisszociográfia, de benne nem Nagykállót akarta leleplezni. A helyi vonatkozások ellenére sem csak helyi problémákat igyekezett kipellengérezni. írása a 30-as évek egész Magyarországának kritikája. Ő maga írta: „Nagykálló nem több, mint jó példa..." Erre utal egyébként a mű címe is. A csendőrök fenyegetőzései az író látogatása után, a diktatúra természetéről és eszköztáráról árulkodnak, aligha tagadható azonban, hogy Kelen nem volt egészen ártatlan a mű megszületésében; ő maga nem tudta volna úgy megírni a korabeli Kallót, mint Nagy Lajos, de biztos, hogy az írás nyersanyaga tőle származott. Ilyenformán nem túlzás talán azt állítani, hogy író-barátja egyik jellegzetes művének „társszerzőjévé" vált. Irodalom: Bodor Sándor: Kelen László, Nagykálló, 1964. Rákos Sándor: Nagy Lajos a kórházban. In: Elforgó ég. Bp. 1974.