Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

A szülőföld csak a 20-as években fedezte fel magának Lőrinczyt, aki a Bessenyei Társaság meghívására ekkor többször is szerepelt Nyíregyházán. Halála után, 1943. május 29-én, emléktáblát helyeztek el szülőháza falán. Ez a tábla azonban a háború alatt megrongálódott, az 50-es évek végén pedig, a ház tatarozása idején nyomtalanul eltűnt. Néhány éve új emléktábla került szülőháza falára. Fontosabb művei: A magam földjén, 1898; Falusi potentátok, 1900; Megtépett fészkek, 1902; Dejanira és más novellák, 1913; Az öreg pandúr, 1921; A Pósa asztal, 1922; Az üveghegy, 1922; A boldogság császárja, 1927; Tatárok a szárazvölgyön, 1934; Mesél a falu, 1938. Lásd még: Nyíregyháza. Irodalom: Lőrinczy György emléktáblája. Erdélyi Szemle, 1943. Pál György: Lőrinczy György. Szellemi elődeink 2. A Bessenyei Társaság Füzetei. Nyíregyháza, 1989. Bihari Ferenc (Szentlőrinc, 1877. július 10—?) Iskolai tanulmányait Szombathelyen végezte. Később Pannonhalmán lett szerzetes, 1901-ben azonban kilépett a rendből. Munkácsra került, ahol a Károlyi kormány idején megszervezte a keresztény szocialista pártot. A kommün alatt halálra ítélték, csak a csehek bevonulása mentette meg az életét. Egy idő után a cseh hatóságokkal is konfliktusa támadt, s az ungvári hadbíróság börtönébe került. Kiszabadulása után Magyarországra települt át, s 1921-tól 1929-ig a nagykállói gimnázium igazgatója volt. 1929-tól rövid ideig Kaposvárott tanított, majd nyugdíjazásáig a budapesti Kölcsey gimnázium tanára volt. Cikkei, tanulmányai főként az Egyetemes Philológiai Közlönyben, a Katolikus Szemlében és különböző iskolai évkönyvekben jelentek meg. Fontosabb művei: A lélek mibenléte Aristotelesnél, 1901; Régi és új lélektan, 1903. Nagykállói éveiben a Nagykálló és Vidéke, majd a Dél-Szabolcs, s végül az Új Szabolcs című lapok szerkesztője is volt. Irodalom: Háger László: Szabolcs vármegye fejlődése és kortörténete. Nyíregyháza, 1930. Ifj. Görömbei Péter (Nagykálló, 1879. december 5—Nagykálló, 1940. május 8.) A hasonló nevű nagykállói esperes fiaként látta meg a napvilágot. Mindenben édesapja nyomdokait igyekezett követni. A kolozsvári és a debreceni teológiai