Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

regény kötődik talán leginkább Szabolcs megyéhez, másrészt azért is, mert ez a kapcsolat, a téma szabolcsi eredete kezdettől fogva ismert volt, az összefüggéseket nem valamilyen későbbi irodalomtörténeti kutatás derítette fel. A kiskirályok kötetben először 1885-ben jelent meg, tehát aránylag késői műve az írónak. A pálya leszálló periódusában keletkezett, amikor inkább már csak kalandregények kerültek ki az író tolla alól. Ez a mű azonban az igazi Jókai késői fellobbanását idézi, méltó társa a korábbi nagy regényeknek. Az író ugyan sem a helyszínt, sem a cselekmény idejét nem jelöli meg közelebbről, a hiteles korrajz alapján azonban nem nehéz megállapítani, hogy a regényben ábrázolt Tuhutum megyei követválasztásnak és a Tanussy-fivérek öldöklő küzdelmének voltaképpen az 1836-os nagykállói restauráció volt a forrása és modellje. (A Tuhutum megyenév már önmagában is eléggé árulkodó. A történelmi Magyarország vármegyéi között Szabolcs volt az egyetlen, amely nevét egy Árpád-kori vezérről kapta. Nyilván e felismerés alapján adta Eötvös József is a Taksony nevet a megyének A falu jegyzőjében. Hasonlóan beszédes a megyeszékhely és a főszereplők nevének megválasztása is: Tanusvár — Tanussyak, Kalló — Kállayak.) Akinek ez még nem lenne eléggé meggyőző, annak figyelmébe ajánlhatjuk Jókai egy árulkodó megjegyzését is. Tanussy Decebáhól ezt írja egy helyen: a német nyelvet „amolyan nagykállói akcentussal beszélte". A regény forrása régen ismert volt a történetírásban is, a Jókai-irodalomban is. Először a Kossuth szerkesztette Törvényhatósági Tudósítások adott hírt a nagykállói véres eseményekről Inczédy György helyszíni beszámolója alapján. Jókai azonban nem ezt a korabeli információt használta forrásul, hanem Váradi B. Sándor cikkét, amely a regény keletkezésének évében jelent meg a Vasárnapi Újságban (Egy véres lap a választások történetéből. 1884. június 29.). Ez sokkal felületesebb, pontatlanabb volt ugyan, mint Inczédy György tudósítása, Jókai és a regény szempontjából azonban ennek nem volt különösebb jelentősége. Mint máskor sem, Jókai itt sem ragaszkodott szolgaian forrásához. Neki az újságcikk csak arra kellett, hogy képzeletvilágát megindítsa. Lásd még: Kótaj, Szamosangyalos, Tiszabecs. Irodalom: Oltványi Ambrus: Jegyzetek A kiskirályok kritikai kiadásához. Bp. 1968. Molnár József: Jókai és Szabolcs-Szatmár. Szabolcs-szatmári Szemle, 1975. 2. Bene János: A kallói véres tisztújítás. Kelet-Magyarország, 1986. június 21. Jósa András (Nagyvárad, 1834. november 30—Nyíregyháza, 1918. szeptember 6.) Jósa András nevét a köztudat ma elsősorban Nyíregyházához kapcsolja. Nem alaptalanul, hiszen a róla elnevezett múzeum, kórház és új városnegyed naponkénti sokszori emlegetése érthető módon itt tartja leginkább forgalomban a nevét és emlékét. Valójában azonban nem tősgyökeres nyíregyházi volt. Nagyapja, Jósa István, a neves