Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

Aug. 23. Végre 4 óra körül az arcvonal fokozatosan lecsendesedik. A tüzelés elül. Utána szinte kísérteties csend honol a kietlen területen. Az osztály „megúszta" az éjjel. Az orosz nem támadott. A tücskök ciripelő hangversenye is elhal. Mintha nem is volna háború! Az átélt éjszaka tényleg izgalmas, új volt. És még hány ilyen fog következni! Megszokni mégsem lehet. Ahhoz túlságosan izgalmas és életveszélyes. Nem egy ember, hanem az osztály sorsa forog a kockán. Ettől kezdve ebben a védőállásban az osztályparancsnok egy éjjel sem alszik. Általában csak a reggeli órákban jut rövid időre pihenéshez. Az osztályparancsnok a védőállás megerősítésére aknamezőt akar az 5- század vonala elé lerakatni. Ehhez kikéri a hadosztály utász szakaszt. Ez estefelé beérkezik. Éjjel lerakja az aknákat ellenséges tűzben. Kiváló, hősies munkát végez. Az osztályparancsnok felterjeszti dicséretre a hadosztályparancsnoknál. Ezzel az 5. század vonala kissé jobban megszilárdul. A védők bizalma javul. Délelőtt a hadosztályparancsnok érkezik be az osztályparancsnok harcálláspontjára. Kb. két óráig tartózkodik ott. Átbeszélik a helyzetet. A hadosztályparancsnok eddigi harctéri tapasztalataira és megértésére vall, hogy a tegnapi incidensnek nem tulajdonít nagyobb jelentőséget. Ő is hozzászokott már a gyakori vaklármához. I 1 Este igen élénk ellenséges légitevékenység. A németek már mindenfelé a környéken robbantják a vasúti pályákat és hidakat. Jele annak, hogy már nem akrják sokáig tartani e területet. Önkéntelenül felvetődik a nyugtalanító gondolat, mikor kerül sor az újabb futásra és hogyan fognak a magyarok ebből a helyzetből ki- és hazakeveredni. Újabb riasztó hírek is érkeznek a kritikus háborús helyzetről: a németek Párizst kiürítették, az angolszász invázió mind Francia-, mind Olaszországban tovább tért nyer. Mindenki szidja a „hülye", „idióta" Hitlert. Mire való a további felesleges véráldozat? Ki hisz még a győzelemben? Aug. 24. Az éjszaka aránylag elég csendben és nyugalomban telt el. Délelőtt a 4. század jelenti, hogy védőállásának közepe előtt a hajnali órákban kisebb ellenséges részek beszivárogtak. Előretapogatózásuk továbbra is észlelhető. A védők tüzmegnyitására azonban ez a mozgás megszűnt. Kiküldött harcjárőrök négy-öt ellenséges hullát találtak a vonal előtt kb. 150-200 méterre. Ezeket a század igyekezni fog a sötétség beálltakor állásába behúzni. A század jobbszárnya előtt lévő (M) temetőt saját tüzérség igen hatásosan lőtte. Abból az irányból huzamosabb időn át tartó jajveszékelést és kiabálást lehet hallani. Dél felé az osztályparancsnok kimegy a 6. századhoz. Onnan kikúszik az 5. századparancsnok harcálláspontjára. Ez az egyedüli hely az első vonalban, melyet nagy óvatossággal nappal is meg lehet közelíteni. Megszemléli a futóáikokat, melyeket - az ellenség valószínű betörési irányait számításba véve - a 6. és az aknavető század emelt ki eddig éjszakánként az 5- század vonala felé. Ezekben most a tartalék gyors, be nem tekinthető eltolása lehetséges ellentámadások végrehajtása esetén. Az osztályparancsnok megdicséri az alosztályokat az elvégzett kiváló és nehéz munkáért. Az aknavető tüzelőállása is kitűnően van álcázva. Harckészültsége és rejtőzése kifogástalan. Mindez kissé megnyugtatja az osztályparancsnokot. Az osztályparancsnok az 5. század figyelőjéből végignézi a terepet, ellenség kitű-