Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

jak a lovashadosztály-parancsnoksággal megbízni. Ő volt eddig is a hadosztályparancsnok jobb keze és nagyon sok esetben önállóan is intézkedett. Nagy érdeme volt abban, hogy a lovashadosztály több válságos helyzetből kikeveredett és elkerülte a fogságba esést. A tisztikar nagy meglepetésére azonban felsőbb parancsra egy gyalogos tábornok veszi át a hadosztály-parancsnokságot. De az is igaz, hogy ez a parancsnok későbbi korrekt viselkedésével és bátor magatartásával az egész tisztikar tiszteletét és szimpátiáját megnyerte. Schell ezredessel szemben azonban kissé igazságtalan eljárásnak tűnt fel. De lenyelte a keserű pirulát és továbbra is kivette oroszlánrészét a vezetésben. A régi hadosztályparancsnok eltávozása előtt, aug. 17-én, a hadosztály törzsszállásán, egy régi, patinás lengyel kastély parkjában a hadosztály tisztikara béicsúztatja a „gazdát" búcsúebéd keretében, gyönyörű időben. A kertben terített asztalok mellett - tányérból és nem csajkából fogyasztott - ízletes gulyást és sört szolgálnak fel. Ez az „utolsó bajtársi ebéd", mely a jelenvoltak közül mindenkinek mint kedves, bajtársi összejövetel, sokáig emlékezetében fog élni. Ebéd előtt a régi hadosztályparancsnok alantosai közül egyeseket hivatalos ügyben magánkihallgatásra rendel. Köztük „H" osztályparancsnokot is. Közli vele, hogy javaslatára az osztályparancsnokot kinevezték a Ludovika Akadémia gyorsosztály-parancsnokának és visszarendelik Budapestre. Ez a „H" osztályparancsnok számára váratlan meglepetés, egyben kitüntetés is, mert eddig lovas fegyvernembeli törzstiszt ezt a beosztást még nem töltötte be, csak páncélos fegyvernembeli. Első pillanatban az osztályparancsnok örül a megtiszteltető, új beosztásnak. A következő pillanatban azonban átvillan agyán, hogy távozása milyen hatást fog kiváltani az osztályban. Az eddigi súlyos helyzetekben parancsnok és osztálya együtt szenvedtek. Az osztályparancsnok érzi, hogy ezalatt mind tisztjeinek, mind a legénységnek a bizalmát megszerezte. Közöttük a gondos családfő és a hozzá ragaszkodó családtagjai közötti viszony fejlődött ki. Az osztályparancsnok ismeri alantosait, azoknak jó és gyenge oldalait, kit mire lehet a legjobban használni, ami igen fontos harcban a csapat vezetése szempontjából. Ha ő most - midőn a hadosztály újabb bevetés előtt áll - hazamegy, úgy fog feltűnni, mintha a kapitány elhagyná a süllyedő hajót és örülne, hogy megszabadul a pokoltól. Eltekintve attól, hogy társparancsnokai irigykedve és esetleg ferde szemmel néznének rá, az új parancsnok talán - harctéri tapasztalatok híján - nem fog tudni a csapat jelenlegi leharcolt állapotába beilleszkedni, ami a csapat iránta való bizalmának rovására vezethet, vagy felesleges veszteségeket okozhat. Azonkívül a Ludovika Akadémia tanítási éve csak októberben kezdődik. Ma még csak augusztus van. Mit fog az osztályparancsnok októberig otthon csinálni? Fenti meggondolásait előadja a hadosztályparancsnoknak és arra kéri, hogy az áthelyezését szeptemberig halassza el, illetve addig, míg a létszámilag annyira lecsökkent osztályának küszöbön álló bevetése befejeződik. A hadosztályparancsnok „H" osztályparancsnok érveléseit elfogadja és áthelyezését szept. 25-ére változtatja neg. Az osztályparancsnok áthelyezésének híre futótűzként terjed el pillanatok alatt és hamarosan elérkezik az osztályhoz is, még mielőtt az osztályparancsnok a délutáni órákban szállására visszatér. Amint oda beérkezik, mindenütt „hosszú", gondterhelt