Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
Az osztályparancsnok erre tiszteleg, sarkon fordul és elhagyja a buszt. Kívül Schell ezredes, ki a jelenetnek szemtanúja volt, megöleli az osztályparancsnokot és azt mondja: - Ezt jól elintézted! Ezt a „barmot", úgy látszik másképpen nem lehetett meggyőzni! E jelenetből kitűnt, hogy a németek ismét azon voltak, hogy saját csapataikat a magyar egységek fedezete alatt és azoknak feláldozásával vonják ki. De a magyar parancsnokok arra is rájöttek már, hogy a németeket csak úgy lehetett kezelni és arroganciájuk ellen védekezni, ha az ember épp oly pimaszul visszakiabált rájuk. Természetesen ezt csak az tehette meg, aki tökéletesen tudott németül. Sok magyar parancsnok azonban nem bírta a nyelvet. Az erélyes és magabiztos fellépés majdnem mindig hatásos volt a németekkel szemben. Ezt igazolja a fenn lejátszódott jelenet is. Viszont az is igaz, hogy az SS-Generális az osztályparancsnokot a helyszínen le is tartóztathatta volna fegyelmezetlen, pimasz magatartásáért. A következőkben az osztályparancsnok még többször került hasonló helyzetbe pökhendi, német tisztekkel szemben. De minden egyes esetben erélyes fellépése meghozta gyümölcsét és a németek meghunyászkodtak. Júl. 11. A holtfáradt csapat kb. 20 km-es menet után Niechaczewoban éjjelezik. Itt éri a lovashadosztályt az az értesítés, hogy a közeljövőben a harcból ki fogják vonni és tovább nyugat felé menetelve, valahol pihenőre rendelik. Nem kell külön kihangsúlyozni, hogy ez a hír mennyire emelte a hangulatot. Mindenki meg volt győződve arról, hogy ettől kezdve inkább hosszabb menetekkel, mint bevetésekkel kell számolni. Nem egészen így lett! Az ellenség gyors ütemben előretörve, állandóan a hadosztály nyomában volt és annak még jó néhány esetben létéért kellett harcolnia, hogy fogságba ne kerüljön. Júl. 12. A hadosztály eléri Beresa-Kartuskát. Majd letér a breszti műútról és észak felé folytatja útját. Júl. 13- Pruzana. A visszavonuló hadosztály egységei egy napi pihenőhöz jutnak. Az ezredet, a beállott újabb veszteségek következtében, ismét átszervezik. Az egész ezredből „H" osztályparancsnok alatt 1 lovas-, 2 gyalog- és 1 nehézfegyver századot alakítanak. Az utóbbi napok meneteit nagyban megkönnyítette és a menetsebességet fokozta az a körülmény, hogy a gyalogszázadokat panje-fogatokon szállították. Az elmúlt napok menetei és éjjelező helyei olyan vidéken vezettek át, ahol sok lengyel nagybirtok volt. Ezeken nagy majorokkal körülvett szép kúriák. Ezeket többnyire vagy a helybéli lakosság, vagy a visszavonuló németek kifosztották. A tulajdonosok elmenekültek. Egyes helyeken széles lókifutók, zöld „paddock"-ok 150 , bennük nemes külsejű, értékes telivér kancák legelgettek csikaikkal. Hosszú évek türelmes tenyésztésének eredménye. Istenem!, ez mind az oroszok martaléka lesz! Közben az oroszok ismét megközelítették a lovashadosztályt. Az újonnan megalakult „H" ezredcsoport újabb bevetési parancsot kap és elindul Poroslany felé. Errefelé ismét nagy a légitevékenység, ami az utolsó menetnapok alatt nem volt tier Paddock - karám
