Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

hetett felfogni. Egyik egység ragadja magával a másikat. A megrendült vonal tódul hátra és ordít, mint az eszeveszett. Nagyon sokan hátrahagyják fegyverüket. Közben nyüzsgő-zsibongó soraikat tizedeli az ellenség jól fekvő tüze. Az osztály kiment az osztályparancsnok kezéből. Amint erre ráeszmél, segédtisztjével és még két tisztjével hátrarohan Matysze nyugatra. Ott próbálja felfogni a „társaságot". Matysze mögött csatornaszerű, széles és mély vizesárok húzódott. Azon át két híd vezetett be a községbe. Az osztályparancsnok számított azzal, hogy a visszaözönlők zöme a hidakhoz fog tódulni, mert a csatornán való átkelés körülményes volt. így a négy tiszt, pisztollyal a kézben, elállta a hidakat és minden tekintélyüket latba vetve, a legnagyobb eréllyel és szigorral, tényleg sikerült a megriadt „bandát" felfogni. Amint a zöm átjutott a hidakon és a túlsó oldalon fedett helyen gyülekezik, az osztályparancsnok parancsára több csoport - megszégyenülve - visszatér előbbi támpontjába, a falu keleti szegélyén, hogy az otthagyott fegyvereket elhozzák addig, míg az oroszok be nem érkeznek. Ezután az alparancsnokok gyorsan rendezik a kötelékeket és az osztályparancsnok parancsára megindul a menet gyalog vissza Serbinowón át a műút felé, ahonnan tegnap az osztály elindult. Sebesülés aránylag kevés volt. Annál nagyobb azonban a veszteség anyagban. Majdnem az összes géppuska és golyószóró elveszett. Csak az aknavetőket sikerült még kimenteni. így végződött az osztály negyedik napi bevetése ismét pánikban. Megállapítható, hogy a 6. századot alig érte volna ilyen veszteség - sőt az osztály eredeti feladatát, Ciganie birtokbavételét valószínűleg meg is tudta volna oldani — ha a 4. század meg nem semmisül és az 5. század el nem hagyja önként a csatateret és a 6. század felé vonult volna vissza. „Vert hadra" emlékeztető menet. A legénység zömének a lába a csizmától feltört. Ez a kétnapi gyalogharc és a szokatlan gyalogmenet következménye. Mindenki lehorgasztott fejjel, éhesen, kimerülten bandukol. Az ütem igen lassú. Az egész oszlop bosszankodik afelett, hogy a vezetéklovak nincsenek kéznél. Sok ember fegyvertelenül, egyesek fahusángokkal kezükben vonszolják magukat lépéstartás nélkül. Mindenkin teljes fásultság vesz erőt. Az osztályparancsnok szíve elfacsarodik a látvány felett. Tenni azonban nem tud semmit. A legénység kézbevétele és rendbehozása fegyelmezés útján kínzás lenne ebben az elcsigázott állapotban. Inkább jóindulatú szavakkal próbálja a menetelőket biztatgatni. Szerencsére a muszkától el tudott szakadni az osztály. Nem követte az oszlopot. Serbinowo elhagyása után, közvetlenül az oszlop mögött, az ellenség hirtelen erős tüzérségi tüzet fektet a falura. A becsapódó lövedékek több házat felgyújtanak. Amint az oszlop visszatekint pillanatok alatt az egész falu lángba borul. A sűrű, sötét füstgomolyagok még sokáig messziről láthatók. 15 óra körül az oszlop eléri a siniawka-breszti műutat. Ott befut a 3. huszárezred visszaözönlő részeibe. Azokat is „kinyírták" ma alaposan. Az osztályparancsnok parancsot kap Breodzkyra

143 való menetre. Az osztály Breodzkyban éjjelezik, ahová időközben az 5. század is beérkezik. Vesztesége nem volt. Vajon mit hoz a holnap? Mikor jön már valami komoly német erősítés? A muszka itt van a hadosztály nyakán. A csapat csak tovább vérez. Menti a saját bőrét. Sem hadászatilag, sem harcászatilag semmi komoly teljesítményre ma nem alkalmas. Ha ennyire le143 Hreodzky - Drzozki