Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Bevezetés

Sándor bácsi csontvázát úgy tudtuk azonosítani, hogy rendkívül magas termetű volt és a koponyája hosszúkás. A falu temploma melletti kis kertben temettük el halottainkat és később, amikor elvonultunk a faluból, a sírok előtt Balra nézz!-t vezényeltem a huszáraimnak, ezzel a tisztelgéssel búcsúztunk tőle, aki talán az utolsó igazi huszártiszt volt..."- írja visszaemlékezéseiben Wack Géza

34 tartalékos zászlós, a 4/2. lovasszázad 3- szakaszparancsnoka. 1944. június 27-én a lovashadosztály Pinszk, Malkowycze és Luniniec térségében egységes vezetés alatt tisztogató vállalkozást hajtott végre, nem sok sikerrel, mert a partizánok a mocsaras területekre húzódtak vissza. Éppen ezért még ezen a napon a vállalkozást felsőbb parancsra beszüntették, s a hadosztályt Luniniectől keletre, a Lan folyó mögé csoportosították át, a német XX. majd XXIII. hadtest megerősítésére. Június végén az orosz csapatok Bobrujszknál áttörték az arcvonalat, 30-án pedig elfoglalták Sluckot és igen erős orosz páncélos erők fellépéséről érkezett híradás, amely korántsem volt biztató az éppen a harckocsikkal szemben nagyon is érzékeny lovasság számára. A válságos helyzet újabb hadműveleti átcsoportosításra késztette a német hadvezetőséget, melynek eredményeként a 2. huszárezredet és a 3. gépkocsizó tűzérosztályt a XX. német hadtest, a 15. kerékpáros zászlóaljat a XXIII. német hadtest alárendeltségébe utalták, a hadosztály zömét pedig észak felé fordították, s az állandó ellenséges repülőtámadásoknak kitéve a Luniniec Baranowicze vasútvonal mentén, a Pripjaty-mocsarakon átvezető egyetlen úton erőltetett menetben Siniawka körzetébe rendelték, ahová július 1-ére kellett beérkeznie, hogy s ott az I. német lovashadtest kötelékébe lépjen.

35 Július első napjaiban a lovashadosztály zöme Luniniectől északra Kleck területén, részeivel a Sluck Breszt-Litovszki műúttól délre, SiemiezewonálVolt állásban, ahol a német hadvezetőség, Vattay altábornagy indokolt ellenvetéseit semmibe véve, a hadosztályt részenként vette harcba a szovjet harckocsitámadások megállítására. Itt esett át 1944. július 3-4-én a tűzkeresztségen a lovashadosztály, itt vívta első komoly harcait a leghevesebb orosz harckocsitámadásoknak kitéve, rugalmas, mozgó védelemmel. A páncélos támadásra igen érzékeny lovasság súlyos veszteségeket szenvedett, de hősi helytállásának, s nem utolsó sorban hadosztályparancsnoka bölcs elhatározásainak köszönhetően a már-már felborulással fenyegetett német arcvonalat némiképp mégis rendezni lehetett, s a hadosztály Klecknél a mocsáron átvezető szintén egyetlen úton nyugat felé kitört a szovjet bekerítésből. Schell Zoltán fent említett művében megemlékezik a kétnapos harc hőseiről is. Idézzük most a Hadik András 4. honvéd huszárezreddel kapcsolatos részeket: „Makay Attila

36 ezredes, a 4. huszárezred parancsnoka a július 4-i visszavonulás 34 Wack Géza (Budapest, 1922. okt. 26. -), 1942. okt. l-től tartalékos zászlós, 1945 márciusától soron kívül tartalékos hadnagy, a 4/2. lovasszázad 3-, 1945 januárjától 1. szakaszparancsnoka. Megsebesült 1944. júl. 11-én a Pripjaty-mocsarakban, majd 1944. okt. 25-én Ujkécskén. 1945. ápr. 1. - 1948. aug. 21. között szovjet hadifogságban. Visszaemlékezéseit a Jósa András Múzeum számára készítette el 1995-ben. 35 Dalnoki Veress Lajos: 1. m.: 302-303. 36 Makay Attila, makói és geleji (Marosvásárhely, 1897. febr. 17. - Budapest, 1983. szept. 21.), 1942. nov. 1től ezredes. 1943. nov. l-től a 4. huszárezred parancsnoka, 1944. szept. l-től pedig a lovashadosztály lovasparancsnoka. 1945. máj. 10-től szept. 15-ig amerikai fogságban.