Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

csak laza támpontokból áll. Azok is egymástól 250-300 méterre. Az osztály tartalékot nem tud visszatartani. Még az árkász szakasz is be van vetve, annak nem kis bosszúságára. Közben helyreáll az összeköttetés a 3/II-vel, mely védőállását a „H" osztálytól délnyugat és déli irányban kanyarította le. Éjjel nagy a lövöldözés. Minden ellenséges megszólalásra a vonalbeliek azonnal felelnek. Bár ez lőszerpazarlást jelent, de megnyugtatják az emberek felkorbácsolt idegeit és ébren tartják őket. Egyben az ellenség félrevezetésére is szolgál az osztály erőire vonatkozólag. így több erőt tud mutatni, mint amivel valóságban rendelkezik. Egész éjjel orosz repülők bombázzák Markyt. Az osztálytörzs meghúzódik a jó fedezéket nyújtó téglaégatőben. Mögötte a faluban óriási tüzek gyúlnak ki. Kísérteties a látvány. Szept. 13. Az osztályparancsnok 6 óra 30 perckor kimegy a vonalba. Egész nap annak közelében marad. A védőállásban a szoros helyzet miatt az idegesség és nyugtalanság fokról-fokra nő. A legjelentéktelenebb eseményre is megrendülhet a vonal. Egyik egység magával ránthatja a másikat. A parancsnokok részéről a legnagyobb éberségre, nyugalomra és erélyre van szükség. Az osztályparancsnoknak is a csapat közelében kell tartózkodnia, hogy esetleges pánik kitörése esetén idejében intézkedhessen. Az állásokon egész nap szórványos ellenséges tűz fekszik. A déli órákban az osztály súlyos légitámadást kap. Több sebesültje van. A legénység fásult, ideges, ingerlékeny, rosszkedvű, mint a wolomini állásban. Lehet csodálni? Napok óta nem mosakodott. Éhes. Meleg ételt napjában csak egyszer éjjel — kap. A Grodziskban elhelyezett konyhák nem tudnak nappal az osztály területére behajtani, mert épp úgy, mint az egész védővonal, a kelet-nyugati irányban futó marky-grodziski műút teljesen belátható. Rajta a legkisebb forgalom azonnal heves ellenséges tüzet vált ki. Általában az ellenség ezt az utat 24 órán keresztül állandó területtűz alatt tartja, kisebb-nagyobb tűzszünetekkel. A konyhák rendszerint éjfél után érkeznek be a téglaégetőbe. Onnan jelentőfutók viszik ki az ételt vödrökben a vonalba. A vonatparancsnoknak az a parancsa, hogy figyelje a tűzszüneteket a műúton, azokhoz rugalmasan alkalmazkodva szállítsa be az ételt. Ki kell emelni a vonathoz beosztott összes legénység és szakácsok kiváló szolgálatát, bajtársias viselkedését és hősies magatartását. Előfordult, hogy az étkezést elég erős tűzben kellett behozni. De behozták! Soraikban nem egy sebesülés fordult elő. Szept. 14. Hajnalig az összeköttetés fennállt az osztály balszárnyához csatlakozó 2/I-el. Ekkor megszakadt. A 2/1. túlerejű ellenséges támadás elől kénytelen volt visszavonulni. Ezáltal a két osztály között kb. 1 kilométer széles úr állt be. Errefel a „H" osztályparancsnok is kénytelen volt balszárnyát lekanyarítani. Ez az átcsoportosítás még kellemetlenebb helyzetbe hozza az osztályt. Az osztály vonala ugyanis, balszárnyának délnyugati irányban való erős lekanyarításával, kelet felé erősen, zsákszerűén kidudorodik. Ha a muszka az osztály balszárnyán keletkezett űrben behatol és délnyugati irányban előretör, a védőállás harapófogóba kerülhet (11. sz. vázlat). Az osztályparancsnok a helyzetet jelenti a hadosztálynak és kér erősítést.