Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
csatazaj hallható abból az irányból. A figyelők jelentik, hogy az ellenség a balszárnyon betört. A védők ott - állítólag - feladták az állást és hátravonultak. A valóságos helyzetről azonban tiszta képet adni nem tudtak. Az osztályparancsnok az aknavetőkkel és a tüzérséggel azonnal zárótüzet váltat ki a balszárny elé. Ez jól fekszik. Az ellenség leállt. Közben kiderül, hogy az ellenség nem tört be az állásba, hanem azt csak 50-60 méterre megközelítette és ott beásta magát. Erre az osztályparancsnok két rohamlöveget és a rohamszakaszt ellentámadásra rendeli. Ezek megtisztítják az előterepet. A védők ismét elfoglalják eredeti állásaikat. Ez ismét a védők legyengült idegzetére vall. A gyenge ellenséges felderítő résszel (lehetett egy járőr) maguk is megbirkózhattak volna. A heves előkészítő tűzben azonban elvesztették fejüket. Rémképeket láttak. Vaklárma keletkezett. 16 óra körül az osztályparancsnok bunkerje előtt kb. 150 méterre a Zielonka nyugati szélén vezető műúton két rohamlöveg van éppen a harcálláspontra bevonulóban. Ezek az osztály balszárnyán előbb említett ellentámadásban vettek részt. Mozgásuk nagy zajjal jár. Ettől a benn ülő kezelők nem veszik észre idejében, hogy egy ellenséges repülő ereszkedik le rájuk. A muszka kb. 50-60 méter magasságból légiaknát dob az egyik rohamlövegre. Telibe találja. Az akna a páncélos oldalába nagy lyukat vág. A jármű mozgásképtelenné válik. Vezetője meghal. Az egész esemény percek alatt zajlik le. Az osztályparancsnok a bunkerből visszafojtott lélegzettel és nagy izgalom közepette nézi végig a drámai jelenetet. Az orosz pilóta a legnagyobb lelki nyugalommal és hidegvérrel hajtotta végre az alacsonytámadást. Ismét felvetődik a kérdés, mint annyiszor az utóbbi időkben: a németeknek már se repülőjük, se lőszerük, se benzinjük? Meddig tart még ez a reménytelen háború? Egyáltalában hazajutnak-e még a magyar egységek most, hogy a beígért váltást is állandóan tovább kitolják? Mi vár az emberre otthon? Egyúttal azonban most már egy új kérdés is felmerül: mi lesz a háború után? Az osztályparancsnok az éjszakát alvás nélkül a bunkerben a távbeszélő készülék mellett tölti. Szept. 12. A reggel újfajta meglepetést hoz. 5 óra 30 perc körül egyszerre csak német Wermacht egységek szétugrasztott kisebb csoportjai kezdenek feltünedezni az osztályparancsnok bunkerje körül. Rajok. Legénység kettes-hármas csoportban. Látszólag cél nélkül, összevissza csellengenek a harcálláspont közvetlen környékén. Nem tudják, hol vannak. Egységüktől elkallódtak. Teljesen tájékozatlanok. Éhesek. Kávét kérnek. Azt sem tudják az osztálybeliek, honnan kerültek ezek ilyen váratlanul ide. Mindenki gyanús szemmel figyeli a „lógós" társaságot. Később szakasz- és század erejű egységek is felbukkannak menetben az osztályparancsnok villája melletti műúton. Egy-egy alparancsnok jelentkezik az osztályparancsnoknál tájékozódás végett. Kiderül, hogy ezek a 73- német (Wien) hadosztály alakulatai. Tegnap érkeztek be frissen a hátországból és Prága északkeleten (a 3. huszárezred jobbszárnyán) szállták meg a védővonalat azzal, hogy a mai napon a 3- huszárezred védőkörletét átveszik. Ezzel a lovashadosztály váltása megkezdődött volna.
