Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

Tabódy főhadnagy szakasza beér minket. Őket azonban elvágta egy orosz egység, majd csak egy német harckocsi alakulat szabadította ki a szakaszt. Századparancsnokunk a századot a falu túlsó részén gyülekeztette. Odamentünk mi is. Jelentettem a két szakaszvezető hősi halálát és Tabódy szakaszának leszakadását. Mindkét hír nagyon elkeserítette a százados urat. Nem maradtunk ott éjszakára, hanem tovább indultunk az erdő lombjaitól rejtve Biala-Podlaska irányába. Egész éjjel meneteltünk. Itt kaptuk azt a parancsot, hogy a lovashadosztály foglaljon védőállást Biala-Podlaska és Mordy között. Századunk az esti órákban érkezett a kijelölt védőállásba, Mordy keleti részébe. A falu peremén rendezkedtünk be védelemre. Az éjszaka folyamán végig a védelmi állásokat építettük, hogy valamennyire is meg tudjuk majd állítani az újabb orosz támadást. A századnak már csak a töredéke volt itt. Tabódy főhadnagy úr szakaszáról semmi hírünk sem volt, Várdai szakaszvezető szakasza is nagy veszteségeket szenvedett. Tóth őrmester szakasza volt a legütőképesebb, a századtörzs, a vonat, valamint a vezetéklovaknál tartózkodó huszárok is csak kisebb veszteségeket szenvedtek. Várdai szakaszvezető hősi halála után Földi János szakaszvezető vette át a szakaszt. 1944. augusztus 2-a volt. Éjjel 10 órakor egy szovjet bombázó jelent meg fölöttünk és bombázta a falut. A védőállásokba rejtőztünk, majd arra lettünk figyelmesek, hogy két harckocsi közeledik az állásaink felé és a közeli házak rejtésében megáll. Német tankok voltak, a parancsnok név szerint engem keresett, valószínűleg a parancsnokunk küldte a mi megsegítésünkre. A harckocsik lassan közelebb húzódtak az állásainkhoz és a falu kertjeinek gyümölcsöseiben rejtőztek. A huszárok még zöld ágakat is szedtek, hogy jobban álcázzák a tankokat. Újra orosz felderítő, majd bombázó kötelék jelent meg az égen és ismét alaposan megszórták a falut. A német parancsnokkal a harckocsik mögé húzódtunk. A gépek ledobták terhüket, majd elhúztak kelet felé. Ugyanakkor a falu szélső házában lövések dördültek. Odafutottunk, s láttuk hogy két partizánt fogtak el a német harckocsizó katonák az épület padlásán. A harckocsiktól én is visszatértem a saját védőállásainkba. Lassan hajnalodott. Pederi István tizedes jelentette, hogy az éj folyamán két ruszin származású huszár átszökött az oroszokhoz, akik az éj folyamán alig 300 méterre megközelítették az állásainkat. Hírvivőt küldök a századparancsnokunkhoz ezzel a jelentéssel. Közben megindultak velünk szemben a szovjet harckocsik. Egyre közeledtek a falu felé és rendre lőtték a fenyőfából épített lakóházakat, melléképületeket. Az éjjeli bombázás és a harckocsi lövedékektől egyre több ház fogott már tüzet. A falu lakossága az éj folyamán elmenekült, vagy a németek lakoltatták ki őket. A két német tank gyorsan behúzódik a faluba és megállásra kényszerítette az oroszokat. Ugyanakkor megindult az erdőben rejtőző szovjet gyalogság támadása is. Rajtaütésszerű támadást és aknaesőt kaptunk hirtelen. Egy ideig a lövész gödreinkbe húzódtunk és tűzharcban állítottuk meg a támadó ellenséget. Újra aknatámadás hullik az állásainkra, hihetetlen taktikával támadtak az oroszok. A tankok már a falu közepéig nyomták vissza a német páncélosokat, akik a túlerő nyomására lassan visszavonultak. Ezt természetesen nagyon jól látták a huszárok is, és az állásaikat elhagyva, a bekerítés veszélyét megelőzve, a község peremén visszavonultak. Az orosz páncéltörő ágyúk 33