Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)

Jegyzetek

1941. december 27-i dátummal bocsájtotta ki. A különlenyomat tanúsága szerint a rendeletet 1941. december 30-án a „Narodne novine" (= Népújság) 1941. évi 213- számában tették közzé. 145 Alapszabály 6 § a/ pont. 146 Bigoszewska i.m. 56.p. 147 Bigoszewska i.m. 56.p. 148 Bigoszewska i.m. 94.p. közlése szerint a rendjelvényen 1944-ben több módosítás történt, így a kereszt középpajzsának előlapján a sasról lekerült a korona, a hátlapon az 1918 évszám helyett az 1944 évszám szerepel. 1952-től a csillagon az RP (= Rzeczpospolita Polska = Lengyel Köztársaság) helyett a PRL (= Polska Rzeczpospolita Ludowa = Lengyel Népköztársaság) betűk szerepelnek. Az új lengyel alkotmányt 1952. július 22-én fogadták el. Werlich i.m. 252.p. szerint a csillagon RP betűk vannak; Hieronymussen i.m. lóO.p. PRL betűket közöl, de a lengyel és német nyelvű feloldásból kiderül, hogy a Lengyel Népköztársaság kitüntetéséről van szó. 149 Emlékkönyv: 20-26.

p.; Marjai i.m. 101-106.

p.; Zombori i.m. 143-148.

p.: A johanniták 1138ban telepedtek le Székesfehérvárott, amely a XIV. századig a magyar rendtartomány székhelye maradt. II. Endre, s utána minden Árpádházi király és herceg a rend adományosa (donátusa) volt. Győrött és Esztergomban fürdőházuk, Sopronban ispotályuk, Tolmácson templomuk és ezen kívül számos birtokuk volt. A XIV. században a magyar rendtartomány súlypontja Szlavóniára tevődött át, a vránai (aurániai) perjel lett a magyar-szlovén rendtartomány mindenkori főnöke. Károly Róbert és Nagy Lajos idején szerepük a legtöbb hadjáratban kimutatható, amiért a kor szokása szerint jelentős birtokadományban részesültek Magyarországon. A rendtartomány felbomlása a Zsigmond király vezette török elleni kereszteshadjárattal, a nikápolyi vereséggel (1396) kezdődött. Velence 1409-ben elfoglalta Dalmáciát, ezzel a magyar-szlavón rendtartomány elvesztette Vránát és számos más birtokát. A mohácsi csatavesztés után a magyar ispotályosok felmorzsolódtak a török elleni harcokban. 1543-ban a török elfoglalta Székesfehérvárt, s végül csak a soproni rendházuk és javadalmaik maradtak meg, amelyeket l636-ban megőrzésre átadtak a jezsuitáknak. Ezzel a magyar ispotályosok félévezrednyi dicső története végetért. A XVIII. században, 1764-ig minden magyar országgyűlésen felvetődött a lovagok visszatelepítésének kérdése. Eredmény nélkül, mert a rend hajdani birtokai a leghatalmasabb családok (Széchenyi, Zichy, Esterházy, Zrínyi, Batthyányi stb.) kezén voltak. Közel 300 évig a német, majd a cseh-osztrák nagyperjelség keretében tevékenykedtek a magyar lovagok. 150Emlékkönyv: 27-28.

p.; Zombori i.m. 148150.

p.: A Máltai Lovagrend és a magyar kormány tárgyalásai eredményeként 1925. március 25-én von Thun Hohenstein Galeazzo nagymester gr. Karátsonyi Jenőt a Rend magyarországi követévé nevezte ki. Követségi irodát nyitottak Budapesten, egyidejűleg megkezdődtek az előkészületek a Magyar Szövetség létrehozására. 1927. június 24-én hosszú szünet után első ízben ünnepelték a magyar lovagok Keresztelő Szent János napját a budavári Koronázó Főtemplomnak az év elején létesült Máltai Kápolnájában. 1928. február 9én a budai Karátsonyi-palotában tartották alakuló közgyűlésüket, ahol elnökké József főherceg nagykeresztes tiszteletbeli tartománynagyot választották meg. A Rend Nagytanácsa 1928. március 17-i ülésén hagyta jóvá a Magyar Lovagszövetség megalakulását. 151 Emlékkönyv: 37-43.p.; Zombori i.m. 150.

p.: 1944-ben a Magyar Lovagszövetség megszüntette hazai működését, tagjainak döntő többsége emigrált. József főherceg magas korára való hivatkozással 1953 őszén lemondott elnöki tisztéről. A Rend Nagymagisztériuma 1953- október 2-án 1954. február l-ig terjedő időtartamra - ideiglenesen - őrgróf Pallavicini Hubert jogi lovagot (= fogadalmat tett, a kánonjog szerint szerzetesnek kell tekinteni, és a frá=testvér megszólítás illeti) nevezte ki ideiglenes elnökké. A Rend ekkori nagykancellárja, báró altorjai Apor Gábor, körlevélben kérdezte meg a külföldön élő tiszteletbeli lovagokat (= sem fogadalmat, sem ígéretet nem tesznek),