Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)

A gyűjtemény bemutatása

elnyerhetik, „de adott esetben előnyben részesül­jenek a morvaországi gyermekek". (Ezt a feltételt mindvégig megtartották.) Az alapítvány terhére fentieken túl — évenként - az intézetnek l-l kolos­torba lépő, ill. férjhez menő leánynak 600 rajnai forint hozományt kellett biztosítani. Magnis őrgrófné az alapítványt jelölte meg vagyo­nának általános örököséül. Végakaratának teljesí­tésére, egyidejűleg az intézet legfőbb patrónusá­nak és igazgatótársnak (kinevezések, felvételek, kizárások stb. eldöntésére) Maximilian Dietrich­stein Nicolsbourg herceget, Morvaország császári helytartóját, császári és királyi Őfelsége udvari fő­kamarását, belső tanácsost, az Aranygyapjas Rend lovagját kérte fel. Ennek az a magyarázata, hogy Magnis őrgrófné korán árva sorsra jutott, s talált barátot és pártfogót a Dietrich stein-házban 11 ^ Felkérte továbbá a mindenkori őrgrófnékat az in­tézet támogatására, működésének segítésére, nagy alapítvány-hölgy szerepkör, tisztség vállalására. A nagylelkű alapító 1655. május 31-én hunyt el. Miután sógora megtámadta a végrendeletet, a vég­rehajtásra felkért Dietrichstein-Nicolsbourg-ház csak a peres ügyek lezárása után, 14 év múltán kezdhetett a végakarat teljesítéséhez. (Az említett hercegi család mindenkori legidősebb hercege egészen 1865-ig az intézet legfőbb patrónusa és igazgatótársa volt széles jogosítványokkal.) Leo­pold de Dietrichstein herceg 1698. november 18-án nevezte ki Susanne de Teuffenbach bárónőt, az in­tézet első főnöknőjét, az ünnepélyes beiktatásra 1699. március 17-én került sor. A statútumot I. Li­pót császár és király Bécsben, 1698. november 18­án erősítette meg. Az alapítvány tényleges vagyo­na ekkor 150.383 rajnai forint volt, amelyet Leo­pold de Dietrichstein herceg a neustadtl-i földjére terhelt 94.447 forinttal tovább növelt. 116 Az intéz­mény l699-ben a végrendelet szerinti 12 alapítvá­nyi hellyel kezdte meg működését. Az ellátáson túl a főnemesi kisasszonyok évi 90, a középnemesi kisasszonyok évi 70, a polgárleányok 50 rajnai fo­rintot kaptak kézhez. A főnöknő javadalma 700 fo­rint volt. Franziska Wrazda de Kunewald bárónő (1780. március 4-én került kinevezésre) idején kapott az intézet új statútumot Karl Dietrichstein hercegtől, amelyet //. Ferenc császár és király 1792. novem­ber 23-án erősített meg. 117 A világi intézménynek minősített kisasszonyintézet a továbbiakban csak a nemesi származásúaknak biztosított bentlakást. A nemesi kisasszonyok alapítványi helyeinek szá­mát 8-ról l6-ra, a polgárlányokét 4-ről l6-ra emel­ték. Az új statútum megszüntette az addigi közös háztartást, ezért az intézményesen biztosított szál­lás és fűtés költségein felül, a nemesi származású­ak egyenként 650 rajnai forintot, a polgárleányok 200 forintot kaptak kézhez. A főnöknő javadalma 2400 forint volt. Az alapítványi helyek számát 1801-ben (26 nemesi és 26 polgári hely), majd 1806-ban (32-32 hely) növelték tovább, a javadal­makkal együtt. /. Ferenc József császár és király 1865. január 26-i rendeletével Erzsébet császárnéra és királynéra ru­házta az addig a Dietrichstein-család által ellátott kinevezési, felvételi, visszavonási társigazgatói jo­118 gosítványokat. Az adminisztratív ügyek intézé­sét a szakminisztérium látta el. Három évvel később Bécs, 1868. július 25-1 keltezéssel, a csá­szár új statútumot adott az intézménynek. 119 Az alapítványi helyek számát 39-39 főre növelték. A 39 nemesi alapítványi helyre 18 bentlakó (á 1000 forint támogatással) és 21 externista (á 250 forint támogatással) került felvételre. Az externista pol­gárlányok 250-250 forint támogatásban részesül­tek, a főnöknő javadalmát 4000 forintban állapítot­ták meg. Az 1880. május 17-én született császári rendelet az intézet címét és rangját „Császári és Ki­1 20 rályi Kisasszonyintézet "-re változtatta, amely­lyel jelentősen csorbította a magánintézeti jelleget és megsértette az alapító végakaratát. Mint ilyen intézet 1918-ig állt fenn, az utolsó nagy alapítvá­nyi-hölgy Paula Freiin Dückher von Haslau 121 volt. Az alapítványi helyeket pályázat útján lehetett el­nyerni, a brünni kormányzósághoz benyújtott ké­relmekkel. Az alapítvány elnyerésének feltétele volt a katolikus vallás, a betöltött 18 év, az erényes életvitel, a jó fizikai és egészségi állapot és a jöve­delemnélküliség (polgárleányoknál a teljes árva­ság) igazolása. A nemesi származású leányoknak 8 egyenes ágú őst (négyet apai és négyet anyai ol­dalon) kellett bizonyítani, a kérvényhez csatolva a nemesi oklevéllel igazolt családfát, a festett címer­rel. A feltételeket egy kuratórium vizsgálta meg,

Next

/
Thumbnails
Contents