Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)

A gyűjtemény bemutatása

ességét és katonai érdemeit is megjutalmazza, amely a Katonai Mária Terézia - rendet el nem nyerheti, az arany és ezüst katonai érmek meghonosításával a magát hősies és fenkölt tettekkel kitüntető legénység számára őrmestertől (és strázsamestertől) lefelé, kitüntetést alapított, amely azonkívül, hogy birtokosainak jobb megélhetést biztosít, alkalmas arra, hogy egyrészt a kitüntetettnek önérzetét a köztisztelet által fokozza, másrészt bajtársainál hasonló cselekedetekre való dicséretes szomjúhozást ébresszen" — olvashatjuk az 1809. évi alapszabályban. Az 1789. július 19-én alapított nyilvános becsületjelvényt és az ezzel járó érempótdíjat olyan altiszteknek és közlegényeknek adományozhatta a főparancsnok, akik kiemelkedő haditettet vittek végbe, hozzájárultak veszélyben lévő tisztek vagy bajtársuk megmentéséhez, tábori, győzelmi jelvény, kincstári tulajdon megtartásához vagy visszaszerzéséhez. Alapításakor két fokozata volt, arany és ezüst érem. Hivatalosan Katonai vagy Vitézségi Érdempénznek nevezték, és eleinte szalagon gomblyukba fűzve viselték („mejpénz"). Az alapító rendelet úgy szólt, hogy az érem elülső oldalán a mindenkori uralkodó képmásának kell lennie. Az érmet az alapító képével ezért kevesen viselték, mert II. József 1790. február 20-án elhunyt. (Az első ér98 meket a péterváradi táborban adományozták, és maga II. József adta át ünnepélyes keretek között.) Az idők folyamán a kitüntetés alapszabályait többször módosították" I. Ferenc császár és király az 1809. május 18-án kiadott alapszabályokban Vitézségi Érem elnevezést adott az addigi érdempénznek. 1848. augusztus 19-én V. Ferdinánd császár és király az addigi ezüst (ezentúl I. osztályú ezüst) fokozatú éremtől csak méretében különböző II. osztályú ezüst fokozatot alapított, amelyet „kis ezüst vitézségi éremnek" is neveztek. 1915. február 14-én a II. osztályú ezüst éremmel azonos méretű és kivitelű bronz éremmel gazdagították a fokozatok számát, s még ebben az évben kimondatott: a vitézségi érem polgári személyeknek is adományozható. 19l6-tól az arany fokozat nem valódi aranyból került kiosztásra, azzal a megjegyzéssel, hogy a háború után kicserélik azokat. IV. Károly trónralépését követő évben, 1917. szeptember 15-én alapította a tisztek által régen óhajtott Tiszti Vitézségi Érmet. 1789-1918 között - a pótéremveréseket nem számítva - 29 különböző (vitézségi) érem látott napvilágot, amelyek az érem képe, a szalag, az érem füle, a vésnökök szignatúrái alapján jól tipizálhatók. Az érem előlapján valamennyi típusnál az uralkodó portréját vagy mellképét helyezték el. Az uralkodó jobbra néző portréja (fején, ill. halántékánál babérkoszorúval) látható az előlapon az 1849- június 5-ig készült érmeknél, 1849 után pedig az uralkodó mellképe (1849-1866 között balra, 1866-tól jobbra néző mellkép). Az uralkodót (I. Ferenc József, majd IV. Károly) 1849-től tábornagyi uniformisban ábrázolták, nyakában az Aranygyapjas Rend jelvényével, jobb vállán a Katonai Mária Terézia Rend szalagával, bal mellén a Rend nagykeresztjének csillagával. (A csillag 1866-tól nincs az érmeken). I. Ferenc József hosszú uralkodása alatt (1848-1917) magának az uralkodónak (mindig korabeli hajviselettel és babérkoszorú nélkül) az ábrázolása háromszor változott: ifjúkori, idősödő és öregkori megjelenítés (kezdetben bajusz, szakáll nélkül, később bajusszal, szakállal). Az érem előlapjának felirata kezdetben csak az uralkodót nevezte meg (JOSEPH IL", „FRANZ II." stb.). 1839-től már az „Ausztria császára" (KAISER VON OESTERREICH) cím is megjelent nevük mellett, 1866-tól az „Isten kegyelméből" (Ausztria császára) kiegészítéssel, 1917. április 4-től pedig az osztrák császári cím mellett az uralkodó egyéb címeit (Magyarország királya stb.) is feltüntették. Az érmek valamennyi típusánál a vésnök neve jól olvasható a császári portré vagy mellkép alatt, de több típusnál - egy-egy fokozat változataként vésnök jelölése nélküli érem is kibocsájtásra került. Az érem hátlapján csak 1917. április 4. után történt jelentősebb változtatás, amikor az addigi német nyelvű DER TAPFERKEIT (= vitézségért) jelmondatot a latin nyelvű FORTITUDINI változata cserélte fel. A szalag színe az idők folyamán nem változott, a háromszögű mellszalag forma 1849. június 5-től használatos (addig a gomblyukon egyszerűen átbújtatott, hosszúkás szalagformát alkalmazták). Az érem füle jelentősen átalakult az első változatokhoz képest,- a sima, lapos, vékony ka-