Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)
A rendjelek, kitüntetések történetének áttekintése - Az egyházi lovagrendek
ket, és uralkodtak a katonai és kereskedelmi szempontból fontos karavánutakon. Emellett a gazdasági és karitatív tevékenységet sem hanyagolták el, a bőkezű adományok révén szerzett szentföldi és európai birtokaikon mintagazdaságokat teremtettek. A szentföldi eredetű egyházi lovagrendek közül a legjelentősebb a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett Jeruzsálemi Johannita Lovagrend, a Templomos Lovagrend és a Német (Teuton) Lovagrend volt. Amikor a keresztesek az első keresztes háborúban, 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet, a Szent János Lovagrend előképét már a helyszínen találták. A szentföldi zarándokok védelmére és kényelmére Gerardus bencés szerzetes a XI. század végén alapította az egyik jeruzsálemi menházban a kórházukat és az egyházi rendjüket^. Működésüket II. Paszkál pápa 1113-ban erősítette meg'*. A Jeruzsálem elfoglalását követően alapított feudális állam, a jeruzsálemi királyság (1099-129D időszakának eseményei azonban inkább a harcias, mint a békés, karitatív tevékenységnek kedveztek. Ezért Du Puy Rajmund (1125-1158) elődje szervezetét az időben később, de már eredetileg is lovagi szervezetként alakult Templomos Lovagrend mintájára, egyházi lovagrenddé alakította 5 . így jött létre a Jeruzsálemi Szent János (Johannita) Lovagrend. A Templomos Lovagrendet francia lovagok alapították 1119-ben, akik a szerzetesi fogadalmuk mellett már a rend létrejöttekor külön megfogadták, hogy a szentföldi zarándokokat életük árán is megvédelmezik. Nevüket onnan kapták, hogy II. Balduin király működésük színhelyéül az egykori Salamontemplom helyén épült palota egy részét ajándékozta nekik 6 . A Német Lovagrend a harmadik keresztes háborúban (1189-1192) Akkon elfoglalásakor szerveződött, amikor lübecki és brémai kereskedők vitorláikból sátrakat készítettek, és ott ápolták a megsebesült német kereszteseket 7 . Pápai megerősítéssel 1191-ben lovagrenddé alakultak. Nem csak a Szentföldön, hanem az Lbériai-félszigeten is alakultak egyházi lovagrendek a XII. század folyamán, ott a mórok (arabok és berberek) uralmának megdöntésében játszottak - szintén jelentős szerepet. Az arab birodalom első kalifa-dinasztiája (Omajjádok) a VIII. század elején hódította meg a félsziget legnagyobb részét, ahol 756ban az arab kalifátustól független córdobai emirátust (fejedelemséget), majd 929-től az önálló kalifátust hozták létre. A kezdeti vallási türelem után a IX. századtól itt is megkezdődött a keresztényüldözés. Az arabok, majd a XII. században az arabok által É-Afrikából segítségül hívott berberek uralma alá került területeknek a spanyol lakosság, a spanyol keresztény királyságok (elsősorban Kasztília) által történt visszahódítása, a reconquista a XV. század végén fejeződött be. (A XIII. század végétől már csak Cordova és Granada volt a mórok kezén; 1492-ben az utolsó vár, Granada meghódítása vetett véget a mórok Spanyolországból való kiűzetésének, a reconquistának.) A mórok elleni harcokban az európai államokból érkezett keresztesek mellett a Templomos és a Johannita Lovagrend és a XII. században az Ibériai-félszigeten pápai megerősítéssel létrejött spanyol egyházi lovagrendek, így pl. a Calatrava Rend, Alcantara Rend és Szent Jakab Rend^ is számottevő szerepet játszottak. A jeruzsálemi királyság sorsa 1291-ben a keresztesek utolsó erődjének, Akkonnak az elvesztésével pecsételődött meg. A keresztes hadjáratok kora lejárt, a szentföldi központú egyházi lovagrendek európai birtokaikra távoztak. A birtokaikon folytatott példás gazdálkodásukkal, valamint sajátos, kiváltságos helyzetükkel (szolgálataikért kapott birtokaik után az adott országban mentesültek a vám, tized, hídpénz stb. fizetése alól, kiviteli és felvásárlási jogokat kaptak, függetlenek voltak az egyes országok uralkodóitól stb.) szerzett nagy vagyonuk, hatalmuk miatt azonban rövidesen a központi hatalmukat erősítő fejedelmek, királyok „vigyázó szemeinek" fókuszába kerültek. A Templomos Lovagrend székhelyét 1306-ban Párizsba tette át. IV. (Szép) Fülöp francia király ellen viselt hatalmi harcukban, amely a rend óriási birtokaiért folyt, a templáriusok rossz hírükkel, életvitelükkel önmaguk sorsát bélyegezték meg. V. Kelemen pápa 1312-ben kelt bullájával a rendet eltörölte, javaikat Franciaországban, Kasztíliában és Angliában a korona javára foglalták le, Aragóniában a Calatrava Rend, Németországban és Magyarországon a johanniták kapták meg .
