Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Walter Ede (Budapest, 1898. április 3—

Budapest, 1947.) 1915-ben önkéntesként került a frontra, ahonnan tartalékos tüzérhadnagyként tért haza. 1918-19-ben Kassák köréhez csatlakozott, a Tanácsköztársaság bukása után pedig Párizsba emigrált, ahol hosszabb ideig vasmunkásként dolgozott. Közben munkatársa volt Bölöni György Károlyi párti Köztársaság című lapjának. Párizsban szorosabb kapcsolatba került Illyés Gyulával is. Hét évi emigráció után, 1927-ben hazatért Magyarországra, s bátyja, Walter Géza hívására Nyíregyházán telepedett le. A Nyírvidék munkatársa lett. Cikkei és versei hamarosan nevet szereztek neki, de bátor hangja miatt a hatóságok is hamarosan felfigyeltek rá. Cikkeit — barátainak emlékezete szerint — előzetes cenzúrára kellett mindig bemutatni, csak akkor közölhették. 1932-ben a Szabolcsi antológia még közölte néhány versét, a laptól azonban nem sokkal később elbocsátották egy merész hangú, leleplező írása miatt. Ezután állás nélkül maradt. Felesége tartotta el, akinek kalapszalonja volt a Bethlen u. 2. sz. alatt, a mai főposta helyén. 1933-ban, amikor megindult a Forrás, ő is lelkesen csatlakozott a lázongó fiatalokhoz. Egy ideig a Forrás szerkesztősége is Walterné kalapszalonjában talált otthonra. 1934-ben Walter Ede Pestre ment, ahol könyvügynökként dolgozott, és füzetes regényeket írt Vándor Endre néven. 1936-ban a Belvárosi Színház elfogadta Botrány című színdarabját, végül azonban a művet még sem mutatták be. Ä második világháború után ismét Nyíregyházán élt rövid ideig, majd 1947ben Budapestre került, ahol 49 éves korában, szívroham következtében hirtelen halt meg. Irodalom: Szabolcsi antológia. Szerk.: Vertse K. Andor. Nyíregyháza, 1932. Margócsy József: A Benczúr Kör és a Forrás c. folyóirat. A BGYTKF Tudományos Közleményei. Nyíregyháza, 1992. Sarlós (Salzmann) Ottó szóbeli közlései. 95