Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Bessenyei György (Tiszabercel, 1747—Bakonszeg, 1811. február 24.) Nincs rá adatunk, hogy Nyíregyházán megfordult volna, ha csak átutazóban nem. Mégis rendkívül szerencsés választás volt, amikor a XIX. század végén, a megyeszékhellyé vált, gyorsan városiasodé, hagyományait kereső Nyíregyháza éppen Bessenyeit fedezte fel a maga számára, s az ő nevét írta zászlajára. Saját szülöttei között a fiatal város még aligha találhatott volna olyan személyiséget, aki a város és a megye minden törekvésének annyira szimbólumává válhatott volna, mint ő. Benne minden adva volt, ami példaképpé tehette. Daliás testőr, író, filozófus, kultúrpolitikus egy személyben, akinek gondolatrendszerében már szinte minden együtt volt, ami jó félszázaddal később a reformkor nagyjaiban, mindenekelőtt Széchenyiben öltött majd újra testet. S ráadásul kiválasztásával még a felfedezés dicsősége is együtt járt, hiszen a bihari remetét a hálátlan utókor méltánytalanul elfeledte. Nyíregyháza tehát nagyon is hálás szerepre vállalkozott, amikor a berceli születésű Bessenyeit fiává fogadta. A Bessenyei-hagyományok ápolása Nyíregyházán azzal kezdődött, hogy az evangélikus főgimnázium ifjúsági önképzőköre 1888-ban Bessenyei nevét vette fel. Ezt követte pontosan egy évtizeddel később, 1898-ban a nyíregyházi Bessenyei Kör megalakítása, amely a nagy névadó kultuszának ápolása mellett a város kulturális életének irányítását, szervezését, összefogását tűzte maga elé célul. Nem sokkal a Kör megalakulása után avatták fel Nyíregyházán Bessenyei szobrát, Kallós Ede alkotását. Az impozáns emlékmű leleplezésére 1899. május 9én került sor. Az ünnepi beszédet Leffler Sámuel főgimnáziumi tanár tartotta, a műsorban Sajó Sándor szavalta el pályadíjnyertes ódáját. (A szobrot eredetileg nem mai helyén, hanem a vármegyeháza előtti téren állították fel, s csak 1928-ban helyezték át a Széchenyi utca és a mai Bessenyei tér találkozási pontjára, amikor a nagyméretű első világháborús emlékmű került a helyére.) A Bessenyei Kör megalakulásától kezdve egy félszázadon át a kulturális életben szinte minden jelentős kezdeményezés Bessenyei nevével fonódott össze Nyíregyházán (irodalmi estek, felolvasások, hangversenyek, évfordulós megemlékezések, ismeretterjesztő előadások rendezése, városi zeneiskola indítása, népfőiskola szervezése, stb). A hagyományápoló munka a harmincas években új korszakába lépett. Ekkor került Nyíregyházára egy nagyon tevékeny fiatal irodalomtörténész tanár, Belohorszky Ferenc, aki már 1931-ben — a Vájt hó László-féle kezdeményeket folytatva — tanítványaival sajtó alá rendezte és kiadta Bessenyei György kisebb 7