Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)
Leffler Béla (Budapest, 1887. október 28— Stockholm, 1936. november 8.) Leffler Sámuel, a nyíregyházi evangélikus főgimnázium tanára, majd igazgatója volt az édesapja. Ő maga is itt végezte középiskolai tanulmányait, majd az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetemen szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet. 1909-ben édesapja iskolájában kezdett tanítani. Azonnal tevékeny tagja lett a város irodalmi és kulturális életének. Modernebb szemléletével, az új iránti fogékonyságával, frissítő pezsgést hozott a Bessenyei Kör munkájába is. Már a 10-es évek elején népszerűsítő előadásokat tartott és elismerő kritikákat írt Adyról, akiről a konzervatív akadémizmus képviselői akkor még hallani sem akartak. Cikkei, tanulmányai főként a Nyírvidékben jelentek meg, de a fővárosi újságok és folyóiratok is gyakran közölték írásait. 1911-ben főmunkatársa lett az akkor induló A Hónap című irodalmi folyóiratnak, amely 1912 márciusában összefoglaló Ady-tanulmányát is közölte. Szűkebb szakterülete a germanisztika volt, ezen belül azonban különösen a svéd irodalom és kultúra érdekelte. Érdeklődését még csak fokozta házasságkötése, ugyanis egy svéd tanárnőt (Signe Maria Liljekrantz) vett feleségül. Egy darabig még Nyíregyházán éltek, 1920-ban azonban Svédországba költöztek, ahol Leffler Béla előbb az akkor szerveződő magyar követség kulturális attaséja, később pedig az általa szervezett Magyar Intézet vezetője lett. A hazai tudományos élettel továbbra is szoros kapcsolatot tartott, de munkásságának középpontjában ettől kezdve a svéd-magyar irodalmi kapcsolatok ügyének szolgálata állt. Előbb magyar lírai antológiát szerkesztett (Ungersk Lyrik, 1922), majd magyar novellagyűjteményt adott ki (Ungerska noveller, 1932). De könyve jelent meg a magyar képzőművészetről is (Ungersk Konst, 1928). Fordítói tevékenységében kitűnő segítőtársa volt felesége, aki már nyíregyházi korszakukban kifogástalanul megtanult magyarul, s Stockholmban nemcsak a férje által szerkesztett antológiák tolmácsolásában működött közre, hanem számos magyar regény fordítása is az ő nevéhez fűződik (Herczeg Ferenc, Tormay Cecil, Bíró Lajos művei stb). De nem csak a magyar irodalmat igyekeztek megismertetni a svédekkel, a svéd irodalom magyarországi népszerűsítésében is fontos szerepet vállaltak. így például a Nobel-díjas Selma Lagerlöf regényei elsősorban Leffler Béla fordításai nyomán váltak Magyarországon is rendkívül népszerűekké a 20-as, 30-as években. E „fordítói műhely"-ben azonban nem csak a Leffler-házaspár tevékenykedett. Igyekeztek másokat is megnyerni a magyar irodalom szolgálatára. Nyilván az inspirációjukra fordította le OlofLundgren Az ember tragédiáját. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy több magyar irodalomtörténeti kézikönyv, így például 78
