Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23—New York, 1967. január 14.) Apja, Kállay András földbirtokos, Szabolcs vármegye főispánja volt. A középiskola alsó négy osztályát szülővárosában, az evangélikus gimnáziumban, a felső négy osztályt Budapesten végezte. Egyetemi tanulmányokat Budapesten, Genfben, Drezdában és Párizsban folytatott. Utána visszatért a szűkebb hazába, Kisvárdán szolgabíró, Nagykálióban főszolgabíró, majd Szabolcs vármegye főispánja lett. 1942től a németek bevonulásáig Magyarország miniszterelnöke volt. Nevéhez fűződik az un. „hintapolitika", amely a Németországhoz fűződő kapcsolataink fokozatos lazítását és az angolszász orientáció erősítését célozta. Magyarország megszállása után a németek letartóztatták. Sopronkőhidán, Mauthausenben és Dachauban raboskodott. A háború után egy ideig Olaszországban élt, majd New Yorkba költözött, ahol részt vett a magyar emigráció tevékenységében. Ott is halt meg néhány nappal nyolcvanadik születésnapja előtt. 1988-ban hamvait New Yorkból Rómába hozatták át gyermekei, majd 1993. április 17-én Kállósemjénben, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Amerikai emigrációja idején gyakran írt cikkeket az ottani magyar lapokba, főműve azonban a Magyarország miniszterelnöke voltam (1942—1944) című emlékirata. Ezt 1946-ban, még Olaszországban kezdte el írni, s végül az Egyesült Államokban fejezte be. A mű első, angol nyelvű kiadása 1954-ben New Yorkban jelent meg. Magyar nyelven csak 37 évvel később, a rendszerváltás után kerülhetett az olvasók kezébe. Ez az emlékirat önmagában is érdekfeszítő olvasmány, egyúttal azonban fontos forrásanyag is Magyarország második világháborús történetéhez. Lásd még: Kállósemjén. Irodalom: Margócsy József: A Kállayak Nyíregyházán. Kelet-Magyarország, 1992. július 11. Tamási Tamás: Akit harmadszor temetnek... Új Magyarország, 1993. április 17. 75