Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Szabó Lajos (Nyíregyháza, 1875— Nyíregyháza, 1904. május 26.) Az irodalom szeretete, s valószínűleg magának az írásnak a szenvedélye is családi hagyományként szállt rá. Apja, Szabó Dávid hosszú időn át volt megyei főorvos Nagykálióban, majd Nyíregyházán, de közben verseket, tárcákat, drámát és hőskölteményt írt. Ez az örökség folytatódott a fiúban, aki tanulmányainak befejezése után banktiszviselő lett, de szorgalmas és tehetséges munkatársa volt a helyi lapoknak is, főként aNyírvidéknék. Többnyire Páfrány álnéven jelentette meg tárcáit, novelláit, színházi kritikáit. Kedves, bohém, népszerű egyénisége volt a korabeli Nyíregyházának, ezért érthetetlen meglepetésként hatott mindenki számára pályájának fiatalon bekövetkezett, romantikus drámába illő, tragikus vége. Néhány nappal kitűzött esküvője előtt, virágcsokorba rejtett pisztollyal agyonlőtte menyasszonyát, majd önmagával is végzett. Mindössze 29 éves volt, de már két kötete is megjelent: Köd és napsugár, Nyíregyháza, 1899; Bakák, Nyíregyháza, 1900. Irodalom: Az 50 éves Nyírvidék albuma. Nyíregyháza, 1928. Szerkesztette: Vertse K. Andor 61