Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Lázár Ervin (Budapest, 1936. május 5.) Szekszárdon érettségizett 1954-ben, majd a budapesti egyetemen szerzett magyar szakos tanári oklevelet. Már közben újságíró lett, s 1956 nyarán, őszén gyakornokként néhány hónapot Nyíregyházán töltött a Néplap szerkesztőségében. Itt-tartózkodását később is szívesen emlegette. Különösen Sipkay Barna volt rá nagy hatással, akit első mesterének tekintett. Több, mint tíz évvel később így emlékezett vissza erre: „... nem egykönnyen találtam meg a helyem a számomra új munkakörben, új kollektívában. Valami fix pontra lett volna szükségem, ami mértékegységül szolgál, amibe megkapaszkodhatom. — Ezt a fix pontot Sipkay Barnában találtam meg. Példamutató szerénysége, minden cselekedetén átragyogó egyszerű embersége megragadott — néhány tanácsát még ma is féltve őrzöm, az újságírói mesterség alapszabályának tartom." (Elet és Irodalom, 1967. április 8.) 1958-tól 1965-ig Pécsett volt újságíró, utána az Élet és Irodalom munkatársa. Az utóbbi években a Hitel egyik szerkesztője. Fontosabb művei: Csonkacsütörtök, 1966; Egy lapát szén Nellikének, 1969; Buddha szomorú, 1973; A Masoko köztársaság, 1981. Számos gyermekkönyve is napvilágot látott. Irodalom: Fábián László: Buddha szomorú — Lázár Ervin írásai. Magyar Nemzet, 1974. december 1. Sipkay Barna Emlékkönyv. Nyíregyháza, 1988. 170