Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Végh Antal (Jánkmajtis, 1933. október 14.) Középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben kezdte, majd a Debreceni Református Kollégiumban fejezte be. Egerben szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet. Tanított Gáborjánban, Újfehértón és a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban. Első írásai nyíregyházi helyi lapokban és antológiákban jelentek meg, de hamarosan a Kortárs is közölte novelláit. 1962-ben költözött Budapestre. 1968-ban a Valóságban megjelent Állóvíz című szociografikus műve tette egycsapásra országosan ismertté a nevét. Bizonyára előbb is és utóbb is születetett ennél már jobb írás ebben a műfajban, de olyan, amelyik ekkora vihart váltott volna ki, aligha. Különösen akkor dagadt ez országossá, amikor a megsértődött megyei pártvezetés ellencikksorozatot íratott a nyíregyházi napilapban. A cikk szerzője Végh Antal állításaival szemben idillikus képet igyekezett festeni a „limbes-lombos" Penészlekről. Ez azonban nemhogy megnyugtatta volna a kedélyeket, még csak fokozta a felgerjedt indulatokat. Az Allóvíz-vita folytatása lett aztán Darvas József mindenben Végh Antalt igazoló tanulmánya a Kortársban, majd A térképen nem található című drámája, amelynek miskolci bemutatója után az 1945 utáni korszak legnagyobb és legszenvedélyesebb irodalmi és politikai vitája bontakozott ki, amelyet a köztudat — nem alaptalanul — az írók és funkcionáriusok polémiájaként tart számon. Fontosabb kötetei: Kékszemű élet, 1963; Korai szivárvány, 1963; Nyugtalan homok, 1965; Aranyalma, 1971; Erdőháton, Nyíren, 1972; Miért beteg a magyar futball? 1974; A leltár, 1977; Nyugati utakon, 1980; Gyógyítóatlan, 1986; Könyörtelenül, 1986; Az utolsó konzílium, 1987: De mi lesz a harangokkal? 1988; Ölbeülni? Dorombolni? 1992. Lásd még: Jánkmajtis, Újfehértó. Irodalom: Kun István: Szociográfia hiányérzettel. Végh Antal: A mennyországtól napkeletre. Kelet-Magyarország, 1965. július 25. Angyal Sándor: Végh Antal. Kelet-Magyarország, 1984. február 25. Gáspári László: Végh Antal: Aranyalma. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1972. 1. 161