Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Garai Gábor (Budapest, 1929. január 27—

Budapest, 1987. szeptember 9.) Marconnay Tibor költő és Garay Eta szavalóművész gyermeke volt. íróként anyja családi nevét használta. Szülei 1925-ben kötöttek házasságot, s ezután néhány évig Nyíregyházán éltek. Fiúk azonban már Budapesten született. De ha nem Nyíregyháza lett is a szülővárosa, felnőtt korában gyakran megfordult itt. A városhoz fűződő kapcsolatát erősítette később Váci Mihállyal kötött szoros barátsága. írásai 1948 óta jelentek meg, de csak az 50-es évek második felében, a Tűztánc című antológiával vált országosan ismert költővé. Ezután egész sor verseskötete és tanulmánya látott napvilágot {Emberi szertartás, 1960; Mediterrán ősz, 1962; Artisták, 1964; Visszfény, 1976; Szélcsönd és újra szél, 1978; Jégkorszak után, 1980; Indián nyár, 1981; Doktor Valaki tévelygései, 1988. Összegyűjtött verseit A szenvedély évszakai címmel adták ki. A Sóstón című költeménye egy író-olvasó találkozó emlékét őrzi, amelyben Váci Mihály és Kiss Tamás társaságában vett részt. A versben azonban a friss élmények mellett régi, gyermekkori emlékek is fel-felbukkannak: Rokoni táj ez, gyöngéd, ringató, tünékeny párát illatoz a tó. A gyermekkori emlék fénytelen vetített kép az élő díszleten Csíz füttyjeleit követi Mihály Tamás hajlongva jár, botanizál, én meg azt lesem, hogy áramlik át rajtuk, rajtam s önmagán a világ, hogy társul a táj, s ki benne lakik, Szabolcs, Budapest — s mi hárman, amint nyeljük a nyíri tavasz-ízt hamar barátságunk újbor-kortyaival. Irodalom: „Én szőke városom" Nyíregyháza, 1971. 153