Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Galambos Lajos (Kótaj, 1929. október 14—Nyíregyháza, 1986. szeptember 14.) Eletének különösen két szakaszában került közelebbi kapcsolatba Nyíregyházával, gimnazista korában és utolsó éveiben, de egész pályája szoros szálakkal kötődött a szabolcsi megyeszékhelyhez. 1939 és 1947 között a nyíregyházi Királyi Katolikus Gimnázium tanulója volt. Nyolc éven át kisvonattal járt be szülőfalujából az iskolába. Diákkori emlékeit több művében is emlegette, legrészletesebben a Hideg van tegnap óta című regényében, amelynek egyes részletei ma már szinte várostörténeti jelentőségűek, mert az író diákkora óta olyan sokat változott Nyíregyháza is, hogy a rendkívül szuggesztíven ábrázolt helyszínek ennyire elevenen az idősebb nemzedék tudatán kivül már csak Galambos regényében élnek tovább. Később íróként is gyakran megfordult Nyíregyházán. A hatvanas-hetvenes években a helyi író-olvasó találkozók, könyvheti rendezvények gyakori vendége, szereplője volt. Ilyen alkalmakkor rendszerint valamelyik helyi ihletésű elbeszélését olvasta fel. Ezek közül különösen emlékezetes az 1962-es könyvheti rendezvényen felolvasott, nyomtatásban addig még meg nem jelent Jobb emberek vakációja című novellája, amely már a helyszínen is élénk polémiát váltott ki a szerző és a szintén jelen lévő Pándi Pál között. A hosszú elbeszélés később lényegesen szelídebb változatban jelent meg, de még így is a korszak egyik legbátrabb hangú írása volt. Galambos pályájának legsikeresebb periódusa a 60-as évek elejétől a 70-es évek elejéig tartott. Jelentősebb művei szinte mind ebben az évtizedben születtek (Hideg van tegnap óta, 1961; Isten őszi csillaga, 1962; Keserű lapu, 1963; Mostohagyerekek, 1963; Zsilipek, 1965; Fekete kötés, 1966; Örök malom, 1969; Azok az álmok, 1970; Nyílj meg, ég! 1971). A 70-es évek közepén magánélete is, írói munkássága is súlyos válságba jutott. 1976-ban még megjelent Diagnózis című kötete, de már abban is sok volt az önismétlés. S utána kerek egy évtizeden át nem adták ki új művét. Betegsége annyira elhatalmasodott, hogy barátai is csak egyetlen reményt láttak a gyógyulására, ha kiszakad megszokott környezetéből. Megváltó menedékként a szülőföld kínálkozott. Kótaj, ahol a szülőházban még élt özvegy édesanyja, s Nyíregyháza, az ifjúkor városa, amely szeretettel fogadta a megtért fiút. így került vissza 1979-ben Galambos Lajos a szűkebb pátriába. Utolsó éveit felváltva Kótajban és Nyíregyházán töltötte. Nagyon szerette édesanyját, hosszú ideig azonban nem bírta a falusi csöndben. Nyíregyházán háromszobás lakást kapott, s a helyi napilap, a Kelet-Magyarország tiszteletbeli főmunkatársa lett. Nyilatkozataiban ezekben az években is mindig készülő nagy műről beszélt. Legfőbb vágya volt: „Méltón befejezni az életutat. Megírni az összefoglaló nagy regényt", amelyhez „a szülőföld szaga kell, az itt élő emberek lelkének még mélyebb ismerete." 150