Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Méretné Juhász Margit (Kemecse, 1902. december 17—Budapest 1965. április 1.) Az elemi iskola befejezése után szülőfalujában nem volt lehetősége a továbbtanulásra, így került Juhász Margit 1914 őszén a közeli Nyíregyházára. Igaz, akkor még Nyíregyházán sem működött igazi leányközépiskola, csak a négy osztályos polgári, de szerencséje volt, mert mire azt elvégezte, már megnyílt az evangélikus leánygimnázium, s különbözeti vizsga után ott folytathatta tanulmányait. Egyik tanára, az iskolai önképzőkör vezetője Fehér Gábor volt, akitől az irodalmi érdeklődésű, már verset Írogató tanítvány nyilván sok ösztönzést kaphatott. Valószínűleg szerepe lehetett a tanári támogatásnak abban is, hogy első versei már érettségi előtt megjelentek a Nyírvidék című helyi napilapban. Érettségi után, 1922-ben a budapesti egyetem bölcsészeti karának hallgatója lett. Búzavirág című verseskötete 1923-ban látott napvilágot. E kötet kapcsán került sor — 1923 decemberének végén — első szereplésére a nyíregyházi Bessenyei Körben, ahol volt tanára, Fehér Gábor mutatta be az egyetemista költőt, Gulyás Pállal együtt a nyíregyházi közönségnek. 1927-ben szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet, állást azonban csak évekkel később, 1933-ban kapott Nyíregyházán, az Angolkisasszonyok akkoriban indult Leánynevelő Intézetében. Közben 1929-ben férjhez ment Mérei Ferenchez, a nyíregyházi Felsőkereskedelmi Iskola magyar-történelem szakos tanárához. 1930-ban jelent meg második verseskötete Üzenem Ádámnak, 1935-ben pedig ifjúsági regénye, a Meótiszi ének látott napvilágot a Magyar Könyvbarátok Egyesületének kiadásában. Mint nyíregyházi tanár kezdettől fogva igen aktívan vett részt a Bessenyei Kör munkájában, a Kör folyóiratának, a Szabolcsi Szemlének egyik leggyakrabban publikáló szerzője volt, s Szentmiklósi Péter halála után, 1938-tól ő lett a lap egyik szerkesztője is. Sokat tett a város irodalmi és kulturális életének szervezése terén, s fontos szerepe volt abban, hogy Bessenyei hamvait 1940-ben Bakonszegről Nyíregyházára hozták. 1941-ben fordulat következettbe életében. Észak-Erdély visszacsatolása után, erdélyi származású férjével együtt, Kolozsváron vállaltak állást. Rövid ideig egy ottani leánygimnáziumban tanított, majd hamarosan az egyetemre került, ahol a Tanárvizsgáló Bizottságban dolgozott, s közben lektori órákat is tartott. 1944 őszén, a front közeledése idején el kellett hagyniuk Kolozsvárt, s csak az ország másik végében, Szombathelyen találtak átmeneti menedékre. Innen kerültek 1946-ban Budapestre. Súlyosbodó szívbetegsége miatt azonban a tanítást már nem vállalhatta, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának lett tudományos munkatársa. 112