Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Marssó József (Zenta, 1901—Nyíregyháza, 1990. január 2.) Apja hivatalnok volt, gyakran áthelyezték, így sokat vándoroltak egyik városból a másikba. Gyermekkorát Ráckevén, Baján, Sopronban, Szarvason és Kassán töltötte, iskoláit is ilyen sokfelé járta. Az egyetemet Budapesten Eötvös kollégistaként végezte. A nagy múltú intézménynek az ő idejében is sok kitűnő hallgatója akadt. Többek között Barta János, Kerecsényi Dezső és Féja Géza voltak évfolyamtársai. Marssó nemcsak egyenrangú tagja volt e társaságnak, hanem több vonatkozásban is kiemelkedett az együttesből. Magyar-német szakos tanári diplomát szerzett, de szaktárgyai mellett, vagy talán még azoknál is inkább a filozófia vonzotta. Filozófiából szerzett doktorátust, s ismeretségi körében sokan benne látták az elkövetkező korszak nagy magyar filozófusát. Bármilyen reménytkeltően indult is azonban pályája, a folytatás másként alakult. A tudományos karrier helyett a vidéki tanárkodás következett. Néhány hónapig Csongrádon tanított, majd onnan került Nyíregyházára a Felsőkereskedelmi Iskolába, a későbbi Széchenyi István Kereskedelmi Középiskolába, s itt működött egészen nyugdíjazásáig. Nem lett filozófus, de azért nem szakított egészen a filozófiával. Két nagyobb tanulmánya jelent meg e tárgykörből: Korunk filozófiája (1937) és A lélek mélyének bölcselete (1940) címmel. Mindkettőben az egzisztencialista filozófia német ágával, Karl Jaspers és Martin Heidegger munkásságával foglalkozott. A tudományos tevékenység mellett azonnal bekapcsolódott a város kulturális közéletébe is. 1924-ben Vikár Bélának, a Kalevala fordítójának kezdeményezésére Nyíregyházán is megalakult a La Fontaine Társaság helyi csoportja, amely elsősorban a világirodalmi műveltség terjesztését, a világirodalom klasszikusai iránti érdeklődés felkeltését tekintette legfőbb feladatának. Nem sokáig folytathatták azonban munkájukat. A Bessenyei Kör akkori vezetősége egyre nagyobb féltékenységgel tekintett a sikeres konkurrenciára, s kezdeményezésükre a megyei vezetés tudtukra adta, hogy a La Fontaine Társaság tevékenysége nem kívánatos Nyíregyházán. Nem csoda, ha ilyen durva beavatkozás után Marssó József visszahúzódott a közéleti szerepléstől, egyéb ambícióit azonban nem adta fel. Sőt, mintha éppen ebben az időben kapott volna új lendületet filozófiai munkássága, s ekkor fordult figyelme a szépirodalom felé is. Az előzmények után a Szabolcsi Szemlében, a Bessenyei Kör folyóiratában nem óhajtott szerepelni, de 1937-ben, Elek József: Képes Szabolcs című új folyóiratában ő is azonnal novellával jelentkezett. A szélesebb olvasóközönség előtt 1942ben mutatkozott be, mégpedig egy országos pályázaton díjat nyert regénnyel. A titokzatos alagút az Egyetemi Nyomda kiadásában látott napvilágot. 106