Nyíregyházi huszárok hadinaplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 35. Nyíregyháza, 1993)

A kiadott intézkedés alapján az ezred az 1. lovas tüzérosztállyal együtt Ka^ pitanovka délkeleti kijáratától Pervomajszkon át Migija községbe menetelt, ahol 11-éről 12-ére éjjelezett. Augusztus 11-én, Kapitanovkáról való elindulás előtt az ezred első ízben értesült, hogy Ehrlich Géza ezredes, ezredparancsnoknak, betegsége folytán a Honvédelmi Minisztérium a felülvizsgálatát rendelte el és ennek következtében a Kormányzó Úr 0 Föméltósága az ezredparancsnokságot nemes makói és geleji Makay István

116 ezrdesnek adományozta. Ugyancsak ezen a napon értesült az ezred Kricsfalussy Ferenc és Szepessy-Schaurek Ottmár századosok áthelyezéséről is, amelyek közül Kricsfalussy Ferenc százados áthelyezését a honvédelmi miniszter úr később hatályon kívül helyezte. Augusztus 12-én Migiján 5 órakor kapta az ezred a parancsot, hogy 7 órai indulással meneteljen Bratszkojére. Menet közben az intézkedést úgy módosították, hogy Arbusinka, elérése után az ezred ne Bratszkojére hanem Szergejevkára meneteljen, s ott is fog éjjelezni. Az ezred új menetcélját zömével 19 órakor, vonatával 21 órakor érte el. Augusztus 13-án 5.15-kor vette rádión az ezred az előzetes menetértesítést, majd 6.15-kor a menetintézkedést. Altalános helyzet: a gyorshadtest éldandárai az ellenség erős ellenállása miatt nehezen nyernek tért. Velük szemben erős tüzérség. Az ellenség futólagos védelemre rendezkedett be. A lovasdandár feladata augusztus 13-án 16 óráig Nyikolajevka II., Vodjano, Lorino, Veszelij, Moldovka területére előnyomulva, magát keleti irányban biztosítva, derítsen fel az Ingül patak vonaláig. Az ezred éle Szergejevka keletről indulva Bratszkojére kezdte meg menetét. Bratszkoje déli szegélyét 10 órakor elérve Ivanovka, Bolsoje-Solenoje, Scsenevkán át Nyikolajevka Il-re menteit és itt éjjelezett. Tekintettel a nagy, 70 km-es menetre, az ezredparancsnokság elrendelte, hogy az alosztályok ütközetvonatai úgy legyenek málházva, hogy felzárkózva, lemaradás nélkül tudják a századok menetütemét tartani. Az ütközet vonathoz beosztott felesleges legénység az ezred egyesített málhavonatához csatlakozott. Az ezred egyesített eleség- és málhavonata 12 órai indulással Bratszkojére menetelt, ahol a további intézkedésig állva maradt. A megadott menetvonalon az ezredhez beosztott légvédelmi gépágyús félszakasz lépcsőzetes légvédelmet nyújtott, egyidejűleg fokozottabb Makay István, vitéz nemes makói és geleji (Budapest, 1891. jan. 14-Luniniec, 1944. jún. 21.) ezredes, majd vezérőrnagy, 1944. szept. l-jétől postumus altábornagy. A Ludovika Akadémia elvégzése után katonai szolgálatát a 9. honvéd huszárezrednél kezdte 1911-ben. 1924-1927 között az örkénytábori lovagló- és hajtótanárképzö iskola hallgatója. 1928-1933 között az 1. és 2. huszárezredben szolgált, majd 1933-tól 1936-ig Örkény tábor parancsnoka. 1936-1941 között ismét az 1 huszárezrednél teljesített szolgálatot. 1941. febr. l-jével a gyorshadtestparancsnokságra vezényelték, s innen vette át aug. 10-én a 4. huszárezred parancsnokságát. Pongrácz Pál így emlékezett rá: „ Csodáltam benne azt az elpusztíthatatlan erőt, ahogy ezrede élén fiatal hadnagyokat megszégyenítő frissességgel járt. A Dnyeper menti védőállásban egymás mellett küzdöttünk a nehéz harcokban. Sose volt hazardírozó parancsnok, energikus volt és minden emberére úgy vigyázott, mint kotlóstyúk csibéire." 1942. nov. 15-étől 1943. aug. 10-éig a 8. (108.) könnyű hadosztály parancsnoka, majd az 1. lovashadosztály parancsnokhelyettese. 1944. június 21-én a Pripjaty-mocsarakban gépkocsija aknára futott. Holttestét hazaszállították és Budapesten temették el. „0 volt az egyetlen magyar tábornok, aki a harctéren halt hősi halált. Huszár volt, igazi hős, magyar huszár" - mondta róla Pongrácz ezredes. 57