Nyíregyházi huszárok hadinaplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 35. Nyíregyháza, 1993)

Július 23-ától 28-áig az ezred Szandsovkán pihent. Az ezred ezt az időt a lovak átpatkolására használta fel. A lemaradt málhavonatnál lévő patkoló anyagért a páncéltörő ágyús század két félrajt gépkocsival küldött vissza, hogy a patkolás haladéktalanul megkezdhető legyen. Július 23-án az ezred eleség- és malhavonata Justus Gyula

93 tartalékos hadnagy parancsnoksága alatt beérkezett az ezred szálláskörletébe. A lovak átpatkolásán kívül a fegyverzet, ruházat karbantartásra is alkalom nyílott, s a rendelkezésre álló időt az ezred alaposan ki is használta. Július 25-én tábori mise és istentisztelet megtartására is sor került az elhelyezési körletben. Az istentiszteleteken az ezred minden szolgálatmentes tisztje, tiszthelyettese és legénysége részt vett, de a község lakossága is. Az idősebbek könnyes szemekkel, sírva, térdenállva hallgatták a szent beszédet. Bár a szavakat nem értették, teljes áhítattal hallgatták azt. A bolsevik uralom alatt felnőtt ifjúság egy ideig félrevonulva, csodálkozva nézte a részükről érthetetlen szertartást, de szüleik példáját követve, ők is térdre borultak és összetett kézzel hallgatták végig mind a katolikus, mind a protestáns istentiszteletet. Július 26-án az ezred a lovak átpatkolását befejezte. Egész 26-án esik az eső. A levegő igen lehűlt, hűvös lett. Szandsovkán az ezred leadott a lógyüjtő osztagnak 211 db lovat és 84 fő legénységet. A lovak betegsége 75 %-ban nyeregtalptörés volt. Július 28-án 3.40-kor kapta az ezred az előzetes menetértesítést, mely szerint 7 órai indulással folytatja menetét Julianpolon át Orlovkára. Menet közben érkezett meg a lovasdandár-parancsnokság menetintézkedése. A hosszú pihenő helyén 14.30kor kapta az ezredparancsnokság azt a parancsot, hogy egy szakaszt rendeljen ki Trosztyanezre, mert ott a román csapatok fosztogatnak. Az ezred Orlovkára a kora délutáni órákban érkezett be. Ekkor azonban még német csapatok voltak Orlovkán át vonulóban, a községen kívül meg kellett várni, amíg a német csapatok keresztülvonulnak. A lovakat lenyergelve, a község szélén lévő zabtáblában legeltette az ezred és közben a legénység étkezése is megtörtént. Július 29-ére az ezred szóban kapta meg a menetparancsot, amely szerint 29-én 9 órakor folytatja menetét Tulcsinon át Demkovkára. A lovasdandár-parancsnokság egy általános érvényű intékedést adott ki, amely összefoglalja a közelmúltban szerzett tapasztalatokat, és utasításokat, óvórendszabályokat tartalmaz: 1. Légvédelem: megállásoknál a tömörülést kerülni. Tökéletes rejtőzés, légvédelmi tűzeszközök felállítása, a légvédelmi figyelés megszervezése. Menet közben távközök, a légvédelmi tűzeszközök tűzkész állapotban, illetve lépcsőzetes állásváltoztatással kísérik az oszlopot. 2. Magatartás elhelyezésben: a szállásba való beérkezés után a községeket azonnal át kell kutatni. Minden férfi, aki sorköteles és annak a legkisebb gyanúja is fennáll, hogy katona volt, hadifogolynak számít és mint ilyet a gyűjtőhelyre kell kísértetni. 3. A szabotázs-kísérletek azonnali megtorlására a szálláscsoport-parancsnokok túszokat fogjanak és azok közül minden esetben, amikor szabotázs történik elrettentő példaként néhány túszt a lovasdandár-parancsnokság fel fog akasztatni és ennek okát tolmács útján a lakossággal közölni fogja. Ilyen szabotázs-cselekmények például a távbeszélő vezetékek levágása, bujtogatás, hídrongálás stb. Justus Gyula (Tiszafüred, 1910. nov. 1. - Innsbruck, 1959. dec 23.) tartalékos hadnagy, majd főhadnagy. Mindvégig a 4. huszárezred kötelékében szolgált mint az ezred vonatparancsnoka. 1945 májusában az ezreddel amerikai fogságba eset 46