Nyíregyházi huszárok hadinaplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 35. Nyíregyháza, 1993)

gyors fellépésének köszönhetően kis tétovázás után megadták magukat. Lefegyverzésük azonnal megtörtént. Az ilyen esetek nem ritkák, mivel a főbb útvonalak mentén előretörő gyorshadtest nem igen tudja a mellékterepet felderíteni, így gyakran előfordult, hogy kisebb-nagyobb osztagok maradtak vissza. Ezek a visszamaradt részek többnyire biztosító, vagy felderítő feladatokat hajtanak végre. Előfordul az is, hogy az oroszoknak teljes tajekoztatlansaga következtében nagyobb kötelékek is visszamaradnak. Ez esetben is a gyorshadtest éle már 30-40 km-re ezen visszahagyott részek mögött volt. Ekkor még nem képzeltük, hogy ezen visszamaradt orosz erők később egy eddig ismeretlen partizánháború magját fogják képezni. Az ezred a nap folyamán járőrözés közben 22 orosz foglyot ejtett, nem említve azt, hogy Kricsfalussy százados az elfogott orosz járőrtől 4 db automata puskát és sok kézigránátot zsákmányolt. Tekintettel a szétszórtan visszamaradt orosz részekre, valamint azon jelentésre, hogy a 14. kerékpáros zászlóaljnak egy tiszt vezette golyószórós raját a szálláskörlettől délre eső részen egy kozák század elfogta, az ezredparancsnokság azonnal intézkedett, hogy a szálláskörlettől délre eső területet, főleg az erdőt kutassák át. Időközben azonban az ezredtől délre előnyomuló román lovasság a kozák századot elfogta, így a fogságba esett 14. kerékpáros zászlóalj tiszti járőre is újból megszabadult. Az éj folyamán semmi különös esemény nem történt. Az ezred kétnapi pihenőt kapott a még elmaradt lovak patkolására. Július 22-én Kanadkovce községben éjjelezett az ezred igen jó elhelyezés mellett. A csoport-parancsnokság (Pongárcz Pál ezredes szűkebb törzsével) szintén Kanadkovcén éjjelezett az ezredparancsnoksággal együtt. Az ezredparancsnokság 9 órakor kapta az előzetes menetértesítést, hogy készüljön fel a déli órákban a menet folytatására. 11 órakor az ezred menetkészen állt. Vitéz Vattay Antal vezérőrnagy úr személyesen adta ki a menetintézkedést, amely szerint az ezrednek Dzurin dél 314. erdőhöz kellett volna menetelnie. Miután a román hadsereg részei is az ezred menetvonala mentén meneteltek, így az ezred Politankinál, Dzurinon keresztül Julianpolra irányíttatott azzal, hogy a vasútvonalat nem lépheti át. A műút mentén német csapatok is meneteltek és ezért az ezred nem tudott előrejutni. A súrlódások oka az, hogy nincsen kiadva a seregtesteknek az előnyomulási sávja s így kerül sor időnként súrlódásokra, hogy egyes utakon német, magyar, román csapatok meneteltek. Az ezred órákat tölt el várakozással a menetcélját az esti órák helyett csak hajnalban éri el. A lovak ezt igen megérzik. Sok a nyeregnyomás és a sántaság. Az alosztályok létszáma már a felére csökkent. Tekintettel arra, hogy a közben beérkezett jelentés szerint Julianpolon német csapatok vannak, így az ezred az attól délre lévő Szandsovka községben szállásolt be, hová 21 órakor érkeztek be. Mivel a község egy keskeny patak menti település volt, az ezrednek majdnem a zöme táborozott. Dzurin előtt a menetelő ezredet egy német hadosztály parancsnoka menet közben megnézte, s igen meg volt elégedve a fegyelmezett menettel és a lovak erőállapotával, dacára annak, hogy az ezred igen nehéz terepen 530 km-t tett meg eddig. dai kiegészítő parancsnokságon teljesített szolgálatot mint segédtiszt hadnagyi rangban. 1945. május 5-én esett amerikai fogságba, ahonnan október 17-én jött vissza. 45