Riczu Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 34. Nyíregyháza, 1992)

Az 1848-ban már itt lévő kereskedők közül Czincz Sámuel folyamatosan bérelte a Korona-épületben lévő 4-es számú boltot 1853 és 1865 között, majd 1865-től 1871-ig a Nádor utcai kocsmát vette bérbe. Czincz Ignác hasonlóképp boltbérlő (1865-1871) volt a Koronában, de a Cédulaház kocsmát is megkapta ugyanabban az időben, Szamuely Baruch bérlétének lejárta után. A többiek is folytatták a kereskedést, ám Klein Salamonnak (tudjuk, hogy sókereskedő volt) meggyült a baja a hatésággal. Megvádolták „ártalmas vegyítésü ecet árulásával", majd megrótták „hamis mértékkel való élés miatt"-bár a fia mérte így a sót, felelésséggel 18 tartozott érte. Az 1848 után beköltözött izraeliták közül kétségtelenül Fisch József volt a legtevékenyebb. 1849-ben átvette a serfőzési jogot Szántay Károlytól (pedig még nem is vették fel a város polgárai közé) alhaszonbérlőként, — egyébként orosi lakos volt. Hartstein Lipót kereskedését is tovább vitte, de szarvasmarha-tenyésztéssel is foglalkozott, egy ízben 1000 marhát akart a város legelőjére hajtani, ezt nem engedélyezték számára. 1853-ban megszerezte a kocsmáltatási, mészárszéki, serfőzési, szeszmérési összes jogokat 25100 Ft/év díjért, valamint Sóstón a fürdő és italmérési jogokat 1401 Ft/év összegért. A mészárszéki jogot ezektől külön kellett választani, mert ezt külön királyi rendelet szabályozta. A húsmérést fogyasztási (állami adó) terhelte, (Szamuely Baruchnál már láttuk ezt) így 23677 Ft-ra csökkent a bérleti összeg. A fizetési feltételeket azonban nem tudata teljesíteni, már 1854 januárjában fizetési halasztást kért és ez állandóan ismétlődött (1859-ig szólt a szerződés). 1856-ban a város vezetése megfogalmazta, hogy „többször eljátszotta már szavát a választmány előtt semmi hitelt nem érdemlő lévén". Azonban Fisch József pert indított a város ellen, regálé csonkításra hivatkozva nem fizette a negyedévi esedékes díjrészletet, mert megállapítása szerint azok is mértek szeszt, akiknek erre nem volt joguk és így őt károsodás érte. A cukrászok is „teljesen kávéházasok lettek...a szeszt becsempészik" a boltba, a vendéglősök pedig „saját italukat" mérték. Az eljárás 1858-ban kezdődött és 1865-ig tartott, Fisch József'nyerte meg a pert. Közben azonban „kormányszéki határozattal" kitiltatott a bérletből. A Koronában lévő boltot, mely 1853-ig volt a kezében igen hosszadali 17

) SzSzBML. V. B. 142/c. 10/16. d. 2/1853. i. sz.; V. B. 154. 2/75. d. 20/1859. i. sz.; V. B. 151. 3/66. d. 45/1860. i.sz.; V. B. 163. 3/126. d. 25/1865. i. sz.; V. B. 163. 4/127. d. 15/1871. i. sz.; V. B. 161. 9/117. d. 25/1866. i.sz. 18

) SzSzBML. V. B. 142. 7/b. köt. 97/185. bj., 99/1851. bj. 23