Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

oszt elvagdalta. - Oszt elvittík a búzacipót, meg a kulacsot, hát: add vissza! Mer annélkül nem írek semmit! Kérdi tülle: - Nem kell a mennyeknek országa? - Ááá! Megyek é Piripócsra! - (Ikább odamegy, mint mennyországba.) De még hiba van. Aszongya: - Kell nekem egy furkósbot! - Amméknek aszongya: üsse!, hát üti! - Megyek én, ütközetet jelentek Belzebukknak. - Visszaadja! Megy osztán. Mán cipó nálla vót. Meg a kulacs! Meg a sonka! Meg egy makrapipa, amék mindig ígett! Úgy kírte, hogy am mindig ígjen. Hát osztán ahogy ment, mán úgy gondolta,hogy mán tíz óratájon z idő reggel, oszt mán setít vót! - Itt lesz a pokol! - mer tudta, hogy a pokolba setít van. Eccer beleragadnak hátúrrúl, belecsimpajgddznak. Ű meg parancsolt a botnak: - üsd fúrkós! Nem apád! Mintha valaki hátán dübögött vóna. Hallaccik, hogy: - Pardon! Pardon! - szóval, hogy ne bántsa! Akkor szólt a botnak, hogy ne bántsa! - Hát mir fogtál meg? - Azír.mer én a pokol határán csősz vagyok! Nem szabad senkit beeresztenem a pokolba! - Annál jobb! Mutazsd meg nekem, mék úton lehet Belzebunkóho jutni! Ha te csősz vagy! Megmutatta, de aszonta: - Én tátos vótam. A vín Belzebukk elvette a hatalmamat. Csak úgy nyerem vissza,ha két zápfogat előhozol.Gondol j rám, ha sikerül! Hát bement oszt egíssz a kastéllyig a gyalogúton.Ott 93