Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

legnagyobb realitása az, hogy bennük valóban lejátszódik az élmény.Viszont más vonalon semmi köze sincs a valósághoz! Maga az élmény azonban oly erősen reálisnak mutatkozik, hogy még az ösztönszerűen fakadó jelei is mutatkoznak, a kísérő' gesztusként! Urtutay Gyula írja Fedics Mihályról: "...annyira azonosul a meséje eseményeivel, hogy gesztusaival, só*t rokonszenvvel és ellenszenvvel követi saját meséje menetét. » Ezzel nagy általánosságban meg is határoztuk azokat a vonásokat, amelyeket minden valamirevaló meséidnél azonos módon megtalálunk, tehát Görbedi Istvánnál is. Az általános jegyek felmutatása után vizsgáljuk meg azokat a különbözőségeket, és kiemelkedő' jegyeket, amelyek Görbedi Istvánt jellemzik, mint mesemondót; majd környezetének, életkörülményeinek és jellemzésének leírása után, a hagyományos népi szellem fenntartásában, illetve továbbépítésében betöltött szerepét jelöljük meg. 1. A mesemondd életrajza Görbedi István Tiszalökön született, 1866-ban. Apja: Görbedi Mihály Sényón volt gulyás-legíny. Különösen szép ember lehetett, mert mikor egyszer Nyírbátorból gulyát hajtottak, meglátta az ottani tanító lánya, beleszeretett és utána szökött. El is vette feleségül. 9 Hét éves volt, amikor meghalt az apja. öt árvát hagyott maga után. Nagy szegénységben, keservesen nó'ttek fel, amiró'l gyönyörű,meseszerű "igaz történetében" fájó önvallomást tesz. (Az alábbiakat 1949. január 31-én mondotta el, magnószalagra.) Következzék tehát az: 6